A FOXP2 gént 2001-ben fedezték fel egy olyan család vizsgálata során, melynek minden tagja súlyos beszédproblémákkal küszködött. A FOXP2-t ekkor nevezték el „beszédgénnek”; és azt feltételezik, hogy a szájmozgások és a beszéd közötti koordinációért felelős fehérjéket kódol, és fontos szerepe van a beszédfejlődés folyamatában. Később kimutatták, hogy az egerek és a denevérek ultrahang-kibocsátásához is elengedhetetlen e gén épsége és működése.
2004-ben az is kiderült, hogy az emberek és a zebrapintyek agyában a FOXP2 gén ugyanazon a területen lép működésbe. Ennek hatására a berlini Max Planck Molekuláris Genetikai Intézet kutatói megvizsgálták, mi történik, ha hatástalanítják ezt a gént a zebrapintyek agyában.
Ismeretes, hogy zebrapintyeknél az énektanulás 23 napos kor körül kezdődik. Ezért a kutatók Constance Scharff vezetésével hét darab 23 napos pintyfiókának az agyába olyan RNS-szálakat fecskendeztek, amelyek meggátolják a FOXP2 gén kifejeződését. Tíz ugyanennyi idős zebrapinty kontrollként szolgált. Ezután külön-külön hangszigetelt kalitkába helyezték a madarakat egy felnőtt hím társaságában, akitől –csakúgy, mint a vadon élő pintyek esetében – a fiatalok megtanulhatják az éneklést. Hatvan napon keresztül hangfelvételen rögzítették a kispintyek énekleckéit.
A kutatók felismerték, hogy a géngátlásban részesített zebrapintyeknek nehézséget okozott a dallamok utánzása, az egyes hangokat minden próbálkozáskor másképp adták ki, míg a kontroll csoportban a tanulás nem okozott problémát.
A megfigyelés arra utal, hogy a zebrapintyek és az emberek kommunikációjának elsajátításában ugyanaz a gén játszik főszerepet. Ez a gén – legalábbis a madaraknál – nem az embrionális életben fontos, hanem születés (kikelés) után, a tanulás hatására kialakuló agyi kapcsolatok létrehozásában nélkülözhetetlen.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
