A hétvégén a Műcsarnok és a mellette felállított rendezvénysátor adott otthont a korábban Antik Enteriőr és Plug névre hallgató, idén ősztől azonban a keresztségben Budapest Art Fair néven újjászületett művészeti vásárnak, a hazai műkereskedelem legfontosabbnak pozícionált eseményének. Az eddig eltelt 13 év alatt eklektikus képet és lassú fejlődést mutatott a program. Aztán a rendezvény kitalálói gondoltak egy nagyot és a nagy európai vásárok mintájára átszabták a budapesti verziót.
Művészet egy időben és egy helyen
Nincs könnyű dolguk, hisz a hazai közönség ízlése valljuk be, összességében – tisztelet a kivételnek – nem mondható professzionálisnak, pláne nem nemzetközinek, a galéria meg hát nem igen tehet mást, minthogy kiszolgálja a nagyérdemű elvárásait. Így még mindig előfordul olyan kiállító stand, ahol az egy négyzetméterre jutó aranyozott keretek mennyisége elhomályosította a keretben lévő kép és szerző kvalitását.
Ugyanakkor néhány műkereskedő már érzi, hogy a látványos, de tartalom nélküli megjelenés nem vezet sehova, Európába meg végképp nem. (Talán volt, aki épp emiatt maradt távol az eseménytől). Ennek ellenére az Art Fair-nek több nemzetközi kiállítója is volt, három francia galéria díszvendégként kapcsolódott a programhoz, de itt volt a közép-európai kortárs művészek munkáira összpontosító pozsonyi Komart Gallery és a Londonban és Tel-Avivban egyaránt jelen lévő Gilden’s Arts Galéria is.
Irányban
Az Art Fair ugyanakkor mégis fontos, hisz tétovasága ellenére is határozott lépést igyekszik tenni afelé, hogy Budapest és a várost reprezentáló galériák előbb-utóbb elérjék a nemzetközi műkereskedelem ingerküszöbét. A jelenlegi esemény egyik hiányossága épp az – ahogy az egyik kiállító festőművész fogalmazott a FigyelőNetnek –, hogy a programon nem látta azokat a jelentős befolyással bíró nemzetközi magángyűjtőket, akik megjelenése igazi rangot adhatna a rendezvénynek.
Minõségi áru (Fotó: FN)
Mellesleg ezeket a gyűjtőket nem érdekli a klasszikus modern, azt kellene látni, hogy a nemzetközi porondon a kortárs művészet kelthet izgalmat. Budapesten, bár az irány jó az Art Fair-en, a kortárs művészet nem megfelelően reprezentált. Elnézve a csütörtöki és vasárnapi látogatók összetételét nagyon úgy tűnik, hogy ez sajnos nemigen fog változni, a fizetős vendégek jelentős része csupán azért tekintette meg a kortárs szekciót, mert arra lehetett távozni a programról.
—-15 ezer látogató—-
Az idén Budapest Art Fair néven megújuló vásár névváltozásának hátterében a nemzetközi trend és a piaci viszonyok változása áll – nyilatkozta a FigyelőNetnek Lepsényi Rita, a program sajtófőnöke. A magyar piac a rendszerváltást követően más vágányon haladt, mint a nemzetközi trend, az aukciós értékesítés túlsúlya Magyarországon még ma is jellemző.
A nemzetközi műkereskedelemben egyre fontosabb tényezővé válnak a vásárok, a műkereskedők forgalmának jelentős része áttevődött az aukciókról a speciális kiállításokra, a jelentős gyűjtők rutinszerűen utaznak Maastrichtba, Baselbe, Londonba vagy New Yorkba. Az egyik törekvés éppen az, hogy az Art Fair pontos keresztmetszetét mutatja a magyar piacnak, az árszínvonal változásának, a hangsúlyoknak.
Mit üzen a varázsgömb? (Fotó: FN):
A kortárs művészet nemzetközi előretörésére és a magyar viszonyok megváltozására is gyorsan reagált, ebben az évben már harmadik alkalommal mutatkoznak be külön területen a legfontosabb hazai kortárs galériák. A látogatók számát tekintve, bár pontos adat vasárnap este még nem volt, a program minden bizonnyal elérte a várt 15 ezer főt – mondta Lepsényi Rita.
Mindent a minőségért
A kiállítás magas színvonaláért sokat tettek a szervezők. A nyitás előtt a műtárgyakat a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően zsűri vizsgálta át, kategóriánként meghatározott kritériumrendszer alapján.
Az ötfős zsűriben művészettörténészek, igazságügyi festmény szakértők, ötvös és igazságügyi ékszer, drágakő és nemesfém szakértő, műgyűjtő és festmény restaurátor vett részt. Így sikerült a programtól – ahogy több kiállító is fogalmazott – távol tartani az „ócskásokat”. Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek, hisz bizonyára szűk mezsgye a szakmaiság és a program rentabilitása között lavírozni.
Mi lesz 2008-ban?
Ami biztos, hogy az Art Fair-re szüksége van mind a közönségnek, mind a galériáknak, így biztosan jövőre is megtelik a Műcsarnok. Ami biztos, a kortárs művészetnek minden szempontból nagyobb szerepet kell kapnia, hisz csak az izgalmas magyar kortársnak (már ha van ilyen egyáltalán (?)) van esélye arra, hogy a jelentős nemzetközi magángyűjtők figyelmét is magára vonja. Nemigen fog változni az Art Fair látogatóinak minősége és ízlése sem, így hosszútávon arra lehet számítani – presztízs ide vagy oda –, hogy néhány fontos galéria üzleti megfontolásból lemorzsolódhat. Ennek oka, hogy a kiállítási részvétel költségeit, elsősorban a kortárs sátorban, nem fedezi a vásári eladások bevétele, nem érzékelhető, hogy a vásár új vásárlókat hozna. Bizonyára jövőre is lesz külföldi kiállító, így összességében mégiscsak van esély arra, hogy a budapesti Art Fair előbb vagy utóbb felzárkózik a nemzetközi középmezőnyhöz.