A Rio Aripuanã medencéjében fölfedezett, egy megtermett kutya méretével vetekedő állat a jelenleg ismert legnagyobb pekari. Ezért is kapta a Pecari maximus nevet. A hollandiai Leideni Környezettudományi Központban végzett genetikai vizsgálatok megerősítették a tudósok sejtését: kétségtelenül új fajról van szó.
Noha a tudomány számára újdonság az élőlény, a helyi őslakosok már ismerték az állatot. A tupi indiánok caitetu munde néven emlegetik, aminek jelentése: „párokban élő, nagy pekari”.
A szokatlan állatra a Leideni Egyetem biológusa, Marc van Roosmalen bukkant rá, miközben tereptanulmányt végzett a területen. A LiveScience internetes folyóiratnak elmesélte, hogy egyik nap majmokat figyelt meg, amikor váratlanul három, teljesen csöndben elhaladó pekarit vett észre. A helybélieket kikérdezve kiderült, hogy az állat egyáltalán nem ismeretlen számukra, sőt egyike az általuk legkedveltebb vadászzsákmánynak.
Az új emlõst a helybeliek jól ismerték
A pekarik patás emlősök, a disznók és a vízilovak közeli rokonai. Mostanáig csak három fajukat ismerte a tudomány: az örvös, a fehérajkú és a Chaco-pekarit.
Miután fölvették az új pekari testének és koponyájának méreteit, az eredmények azt mutatták, hogy az új faj nagyobb a többi pekarifajnál. Az óriáspekarinak hosszabb a lába és szőrének mintázata teljesen eltér a többi pekariétól.
Viselkedése is más, mint rokonaié, a fehérajkú és az örvös pekarié. Míg a két utóbbi faj tagjai rendkívül társaságkedvelők, és nagy (a fehérajkú pekari akár több százas) csoportokban élnek, az óriáspekari csupán párokban vagy kis családi csoportokban (szülők és egy vagy két utód) fordul elő.
A többi pekari eltér abban is, hogy gyökerek és magvak után turkál a talajban. Az óriáspekari főként gyümölcsökkel táplálkozik, és ritkán vagy egyáltalán nem turkál. A pekariknak van egy jellegzetes szagmirigyük is, amelynek váladékával a területüket és egymást megjelölik. Noha az óriáspekariban is megtalálható ez a mirigy, az állat mégis szagtalan. Van Roosmalen szerint ez evolúciós alkalmazkodás a ragadozó nagymacskák ellen: így kevésbé feltűnők, mint „szagos” társaik.
Az óriáspekari élőhelye – száraz, erdős táj – a Rio Aripuanã medencéjének kis területére korlátozódik. A kutatók ezért arra következtetnek, hogy az óriáspekarik populációja kicsi, és javasolják, mihamarabb vegyék föl az új fajt a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat felsoroló vörös listájára.
