F. A fesztivál gondolata azért fogalmazódott meg a fejünkben, mert a Quimby legénysége számtalan másik zenekarban is szerepet vállal, melyek koncertjeire sokszor igen kevesen látogatnak el. Ezért úgy döntöttünk, összefogunk, és reméljük, most szélesebb közönség is megismerheti a munkásságukat.
L: Amikor az ötlet megjelent a fejünkben, tovább járattuk az agyunkat: vannak például képzőművészek a zenekarban, és akkor lehetne akár összművészeti fesztivál is. Ezen kívül, apró, humoros szettekkel is tarkítjuk a dolgot, továbbá lesznek filmvetítések, közönségtalálkozók, tehát a Quimby nem mindenki által ismert nyúlványai fognak itt megnyilvánulni.
Kik a fellépők?
F: Pénteken játszik a Pékség zenekar, más néven Dodi és Atesz. Ez valójában egy háromtagú zenekar, amit a Mumus nevű szórakozóhelyről egyszer és mindenkorra kitiltottak. De mint tudjuk, nincs igazság a Földön: a Mumus már rég bezárt, a Pékség pedig továbbra is működik. A tanulságot mindenki vonja le maga. Aztán lesz a Dalok a konyhából nevezetű show-műsor…
L: Ez a Tibi köré, kicsiny fluktuációval gyülekező zenészeket jelenti, akik népszerű saját dalokat és világslágereket játszanak, természetesen improvizatív feldolgozásban. Gazda Bence és Nemes Zoli gyakori közreműködők, sőt kétszer már én is voltam velük.
F: Aztán lesz még Ludditák, a régiek mellett a nemsokára megjelenő új lemez (tizenegyes) néhány dalával. Feltételezem, hogy az ortodox hiphoparcok, akik már amúgy is fordulnak el a dologtól, most sem fognak jól járni, de ebből is látszik, hogy nem szabad ortodoxnak lenni, nemhogy hiphoparcnak. Valószínűleg jelmezben lesz a zenekar, én például disznónak öltözöm majd, szokás szerint…
L: Ami azt jelenti, hogy leveszi a pólóját.
Liviusz a Szigeten
F: A Paksi Endre által szabadalmaztatott disznójelmez. Aztán lesz Üllői Úti Fuck, mindenféle extra nélkül. Bár, Szilárd úgyis ott lesz a helyszínen, lehet, hogy megfűzzük, játsszon velünk.
L: A Nigazról is szóljunk pár szót! Ez az ország egyik legtehetségesebb gitárosának és basszusgitárosának közös, dunaújvárosi elmebaja, aminek egy-két demóját hallottuk eddig, és azok nagyon tetszettek nekünk.
F: Akikről szó van: Almási Endre, aki jelenleg a Frenk zenekarban bizonyít és Mikuli Feri. Lesz dobosuk is, egy ős-Quimby-tag, Szekeres Pisti, és nem kizárt, hogy még mások is szerepelnek. Mindezek után pedig a Kutya “Micsodája” következik.
L: Természetesen megint úgy fogunk felvonulni, hogy előtte jól megbeszéljük a viszonyrendszert, ami egyébként gyakorlatilag három éve ugyanaz: mindenkinek mindent szabad, és ha valakinek valami szélsőséges dolog jut az eszébe, azt kötelező megmutatnia. Sőt, ha ott lesz Dévényi Tibi bácsi, lehet, hogy labdát fog dobálni. Erre is volt már precedens, a tavalyi Szigeten, ahol ő tartotta utánunk a diszkót, és azt mondták neki, hogy feljöhet a színpadra, mert a mi koncertünknek vége. Holott még csak a Geri 25 perces koncertzáró performansza zajlott. Ez szünetekkel jár, szegény pedig állandóan azt hitte, hogy most már tényleg jöhet labdát dobálni. Aztán egyszer csak újra felcsendült a nagyszerű dobolás, a helikopterszerű gitározást pedig a Faszi biztosította… Négyszer hitte azt, hogy kezdheti.
F: Én kerültem vele a szemkontaktot, mert féltem, hogy nagyon mérges lesz, de nem, beszélt, MC-zett, egy freestyle-szerű dolog született végül.
L: Megközelítettük szerintem a Jégre teszlek knézys, hokis számát…
F: Bár az övék közel sem volt annyira összeszedett, mint a miénk… A Kutya után is lesznek még programok, a kisszínpadon talán jam lesz, bent pedig Miki Kever, a kedvenc DJ-nk. Ezek után oxigénsátor, és másnap kezdjük újra.
L: A másnapi kezdés: Kuba Beat és Kutyakomédia, vagyis Kubányi Bálint és jómagam, az összeszokott duó. Rengeteg vérlázító dolgot műveltünk már együtt, a burleszktől kezdve a zenés tréfálkozásig, most is valami ilyesmi következik. De lehet, hogy most egész mást találunk ki.
F: Én is nagy reményekkel várom két kedvenc zenészem, egyben két kedvenc humoristám produkcióját! Utána Szilárd lesz, aki egyébként szintén az új albumára készül, és azon az eddig megszokottól igencsak eltérő dolgok lesznek. Majd Marlboro Man, akusztikusan, saját magam előzenekara leszek tehát. Még nem tudom, milyen felállásban játszunk, de mindenképpen úgy érzem, hogy a kis fiatal, párás tekintetű gimnazista lányoknak ez a koncert komoly tanulsággal fog szolgálni.
L: A Quimby után Realistic Crew jön, Dodival. Róluk tudni kell, hogy rengetegen vannak, ezért természetesen a kisszínpadon játszanak majd. Úgy fognak kinézni, mint egy csokor virág a vázában…
A Quimby készül bármilyen meglepetéssel?
L: Az egész egyben egy meglepetés, amelynek szegről-végről minden egyes porcikája Quimby. De ha ezek után, az utolsó napon, utolsóként, korrekten leadunk egy rákendroll dinamikájú, tempójú és hibaszázalékú koncertet, az nem is meglepetés, hanem egyenesen csoda lesz. Tehát egy mirákulummal készülünk.
És mikor várható tőletek új számok tömkelege?
L: Mondhatnánk, hogy a lemezünk félkész állapotban volt Keszthelyen, júniusban, de azóta csak fesztiváloztunk, meg volt egy kis kényszerpihenőnk… Még egyszer annyi idő alatt össze lehetne rakni az egészet, de mint minden alkotónál, Kiss Tibinél is úgy működik ez a dolog, hogy ha eltelik három hónap, és addig nincs befejezve valami, akkor már egészen új dolgokat talál ki hozzá. Szóval, lehet, hogy a félkész lemezünk már csak egyharmadában van kész, mert ő annyi új számot írt már a konyhában… De tervben van egy saját, nagyon zenés, kicsit drámai, de főként vicces színházi előadásnak az összerakása is.
Mondj már egy pár szót erről!
L: Stílusában, hangvételében ugyanolyanra tervezzük, mint a korábbi színházi dolgainkat, de természetesen más számokkal, illetve lenne egy sztorija, amire fel lenne fűzve az egész, tehát a megszokott, 1-2 előre megírt párbeszédből lenne egy kicsit több a számok között.
F: Ezúttal megpróbáljuk majd rendesen összehozni a dolgot, mert korábban voltak kisebb problémáink a színházban. Én például eléggé vízilóként mozgok ebben a közegben, beledoboltam többször, nem vártam meg a párbeszéd végét, a slusszpoént…
Amikor két-három éve újrakezdtétek, azt mondtátok, csak akkor mentek el fellépni valahová, ha a feltételek biztosítottak egy ideális előadáshoz. Mennyire sikerült ezt megvalósítanotok?
L: Pontosítanék. Azt határoztuk el, hogy egy ajánlatnak bármelyik része bármennyire csábító is, például szeretünk ott játszani, szeretjük azokat az embereket, akik ott vannak, olyan körülmények között nem megyünk el zenélni, amelyek mellett sérül az előadás. Mondjuk, ahol a technika a zenekar és a közönség közé áll.
Ehhez képest a Bakáts téren sikerült belefutnotok egy kellemes kis ramazuriba…
L: Azt abban a pillanatban, amikor elvállaltuk, még nem tudhattuk… A belvárosban, szép színpadon, jó időben, költővel karöltve, ingyenes szabadtéri buli a kora esti órákban, olyan, ahol nem tocsog térdig a boroskóla… A helyzet az, hogy legalább tizenkét feljelentés érkezett már akkor, amikor még csak ácsolni kezdték a színpadot. Délelőtt, nagyjából egy óra munka után.
Normális…
L: Persze, nem az van, hogy feltétlen örülni kell, ha történik valami, inkább utált unalmunkat megzavarókat utáljuk unalmunk helyett.
F: Én csak azért nem értem, mert ez egy látható folyamat. Elkészül egy színpad, odamegy egy zenekar, tehát aki csak egy kicsit is képes megfigyelőként részt venni a történetben, ahelyett, hogy azonnal a telefonhoz nyúlna, az rájöhet, hogy ez egy folyamat, aminek előbb-utóbb lesz egy lezárása is. Nem fog örökké tartani. De nem, már az előkészületek alatt hörögni kell, mert attól jobb. Azt ugyan nem tudom, miért gondolják, hogy ettől ez abbamarad, illetve, már tudom, a főkapcsoló segítségével. Ami azért egy elég drasztikus beavatkozás szerintem.
L: Az volt a gáz, hogy a rendőrök nem jöttek fel a színpadra. Ha följönnek, az egy jó vizuális megerősítés az embereknek, hogy “itt vannak a fakabátok”, és azzal magukra is veszik az utálatos képet. Így viszont csak a színpad oldalánál simogatták gumibotjaikat, majd a jegyzőt hívták, végül lekapcsolták az áramot…
F: Olyan hatvanas évekbeli feeling volt: “Ti itt ezt nem csináljátok, hülye huligánok!”
L: Ebből aztán az lett, hogy mivel rengeteg dobbal rendelkezünk, tíz-tizenöt perc akusztikus dobolás következett. Mivel mi a szerződésben aláírtuk, mennyit játszunk, nem akartuk kockáztatni a szerződésszegés lehetőségét. Azért, hogy jelezzék, nem mindenki feljelentős típus, több lakó is üzent, hogy házibulit tart, ahová szívesen várja a zenekart is. Volt egy lasagnabuli, egy sörözős buli, egy manzárdparti és még egy, amiről csak nagyon halvány emlékei vannak azoknak, akik eljutottak odáig…
