Nem kell feltétlenül tehenet vásárolnia annak, aki tejet akar inni – mondta a hetvenes években a hazai autókölcsönzés egyik megteremtője, Csizmadia Gábor. Az elmúlt évtizedekben meglehetősen sokan gondolkoztak hasonlóan, így látványosan fellendült az autókölcsönzés Magyarországon, de az elmúlt két évben a lendület megtorpant: 2005-ről 2006-ra mintegy 4-6 százalékkal csökkent az üzletág forgalma, s az idei év sem jobb.
Csak részben okolható emiatt az erős piaci verseny és a túlkínálati piac. A kölcsönzők gazdálkodását emellett súlyosan megterheli, hogy a jogszabály az autókölcsönzők esetében sem tekinti termelőeszköznek a személygépkocsit, nem teszi lehetővé az áfa visszaigénylését. Az pedig nagyban csökkenthetné a szolgáltatások árát.
KÖZÖS UTAZÁS. A magas ár viszont szinte automatikusan azt eredményezi, hogy a magyar átlagpolgár számára még mindig érdektelen ez a fajta szolgáltatás. „Magyar magánszemélyek viszonylag ritkán bérelnek autót” – mondja a hazai autókölcsönzési gyakorlatról Haraszti Géza, a Europcar ügyvezetője. Szerinte hazánkban még mindig „piros szőnyeges” szolgáltatás az autókölcsönzés, és a magyarok jellemzően inkább egy-egy nagyobb, közös utazáshoz bérelnek mikrobuszt.
Az autókölcsönzés története
1918-ban Chicagóban nyílt meg az első olyan garázs, ahol vezető nélkül lehetett automobilt bérelni napi 10 dollárért, és az első 100 mérföldért nem kellett külön fizetni. A vállalkozó, Walter L. Jacobs öt esztendő múlva már egymillió dolláros éves forgalommal számolt. 1923-ban John D. Hertz (eredeti nevén Hertz Sándor, felvidéki származású üzletember), a chicagói Yellow Cab and Yellow Truck and Coach Company tulajdonosa megvásárolta az autókölcsönzőt.
Az első európai, később világcéggé fejlődött autóköl-csönző-vállalkozás Marseilles-ben indult Abonnement Automobile néven, 1951 óta Europcar-ként ismerjük. Azóta természetesen számtalan hasonló vállalat alakult és szűnt meg, s az üzletág méretére jellemző, hogy az ECATRA (European Car And Truck Rental Association) szervezetnek 7200 tagja van, akik összesen kétmillió gépkocsit vásárolnak évente – vagyis ők a kontinens autópia-cának legjelentősebb vevői.
ALKALMI BÉRLŐK. A nálunk működő autókölcsönzők ügyfelei tehát nem a magyar magánszemélyek, hanem a turisták, a külföldről érkező üzleti utazók köréből kerülnek ki – és természetesen az üzleti, szerződéses hazai vevőkörből, amelynek megszerzéséért komoly harc folyik. Az üzleti szféra ugyanis előszeretettel és egyre nagyobb számban veszi igénybe az autókölcsönzők szolgáltatásait, még akkor is, ha egyébként van saját flottájuk.
Nemcsak a karbantartás idejére kieső gépkocsikat pótolják ideiglenesen ily módon, hanem az időszakosan jelentkező igényekre is gazdaságosabb megoldást jelenthet a bérlés, mint a flotta bővítése (például: ha a szolgálati autót egyébként nem használó alkalmazottak kiküldetésre, külföldi továbbképzésre utaznak, vagy a próbaidőre felvett munkatársak egyelőre bizonytalan időtartamú mobilitását kell megoldani).
FAGYOTT ÁRON. A 32 rendes és 8 pártoló tagot számláló Magyar Autókölcsönzők Szövetségének statisztikái szerint a tagszervezetek összesen mintegy 6100 gépkocsit üzemeltettek a múlt évben, s ezzel az állománnyal 12,7 milliárd forint bevételre tettek szert, miközben csaknem 125 ezer bérleti szerződést kötöttek. Az ügyfeleknek csak 35 százaléka volt külföldi, viszont ezek az üzletek hozták az összes bevétel felét, több mint 6 milliárd forintot.
„Az egész szakmára jellemző az alacsony jövedelmezőség – foglalja össze tapasztalatait Kozák József, a Magyar Autókölcsönzők Szövetségének elnöke. – Évek óta nem tudunk árat emelni; a már kialakult díjaknál magasabbat nem fogad el a piac, ez alatt viszont nehéz kitermelni a költségeket.” Így az árverseny helyett inkább a szolgáltatásokban próbál mindenki versenyezni: sokan kínálnak műholdas navigációt, ingyenes kiszállítást.
Bérleti számtan
Az autókölcsönzők gyakorlatában egy 4 millió forint értékű gépkocsinak havonta az érték 5,5-6 százalékát kell kitermelnie árbevétel formájában, vagyis 220-240 ezer forintot. De egy autókölcsönző csak akkor képes minőségi szolgáltatást nyújtani, ha mindig van tartalék gépkocsija: a gyakorlatban tehát egy flottának csupán 70 százaléka van bérletben, vagyis bevételképző állapotban. Ez annyit jelent, hogy 70 gépkocsinak kell 100 gépkocsi költségét kitermelnie. Ily módon egy nap bérleti díja hozzávetőlegesen 12-14 ezer forint. Ennél természetesen olcsóbb ajánlatokat is találhatunk a piacon, ám azok többnyire csak néhány hétig vagy hónapig érvényesek, és egy-egy marketingakció részei; ha a kölcsönző a példában szereplő autót egy napra 8-10 ezer forintért ajánlja, akkor nemhogy fejlesztésre fordítható forrása képződne, még a költségei sem térülnek meg.