Veres János a hétfői szakmai konferencia után számolt be a döntésről, amelyet már a fák vizsgálatainak legújabb eredményei alapján hoztak meg. Mint mondta, eddig azt feltételezték, hogy azért „porladnak szét” gyorsan a fatörzsek, mert hiányzik belőlük a szükséges cellulóz. A soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem természettudományos elemzése azonban azt mutatja, hogy cellulózt, sőt még szénhidrátot is tartalmaznak a „matuzsálemek”.
A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a fák egyértelműen a drasztikus, gyors száradás miatt pusztultak ilyen ütemben – közölte. A vizsgálat arra is rámutat, hogy kevesebb cukros oldat kell a végleges tartósításukhoz, hiszen van bennük cellulóz, tehát olcsóbb lesz a konzerválási eljárás. Arról is beszámolt, hogy a feltételezések igazolták: a bükkábrányi erdő, más erdőkhöz hasonlóan vegyes fafajtákból állt össze, a 16 maradvány között így megtalálható a mocsárciprus egy speciális alfaja, a tengerparton élő mamutfenyő is.
A világszenzációnak számító fák
A leletek pontos korát is meghatározták, a jelen ismeretek szerint a mocsárciprusok 7,2-7,6 millió évesek – mutatott rá a szakértő, hozzátéve, hogy a maradványok korát a mágneses polaritás változása alapján határozták meg, ezen időszak alatt ugyanis négyszer váltott pólust a Föld.
A felső miocén kori mocsárcipruserdő fáit mintegy két hónappal ezelőtt találták meg a Mátrai Erőmű bükkábrányi bányaterületén. A leletek azért egyediek, mert épen maradtak, és eredeti helyükön, álló helyzetben konzerválódtak. A feltárt 16 fa nem szenesedett el és nem kovásodott meg, az öt-hat méter magas, másfél-három méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön álltak, eredeti formájukban és anyagukban maradtak meg. Az erdő mintegy hatvan méter mélyen volt, és a fákat csak igen nagy körültekintéssel lehetett megmozdítani, mert a levegő és a nap kártékonyan hatott szerkezetükre.
