Újra bebizonyosodott, hogy a Sziget egyik leginkább megmagyarázhatatlan jelensége a táncdalfesztivál-sátor. Tarajos punkok, fiatal lányok, legénybúcsút ünneplő fiúk egy emberként tombolnak, szinte önkívületben a „Marina, Marina” vagy a „Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem” című számokra. A tömegben „Korda forever” tacepaó, és szív alakú „Klárika” tábla is feltűnt. Az itt tapasztalható őrjöngés, ováció még egy feltámadt Elvisnek, de még tán Zámbó Jimmynek sem járna.
Az énekes házaspár a dugig telt sátor közönségének nagyszínpados felvetésére azt mondta, ők boldogan mennének oda is koncertezni. (Ha ebben gondolkodnának a Sziget koncertszervezői, Gyuri bácsit manapság több tévében is utol lehet érni…) „Az, hogy tavaly nem voltunk itt, az jobban fáj mindennél” – jelentette ki az ötven éve az énekesi pályán lévő Korda.
Mint mondta, csak az döbbentette meg idén egy kicsit, hogy nem hívták meg a pókersátorba. Az állandóan önmaga paródiáját alakító Gyuri bácsi rendre barátaimnak szólította a közönséget, és többször kijelentette, hogy imád mindenkit.