A Bravo belseje is csábos, a gyár odafigyelt mindenre, persze ez messze nem egy alapmodell. Anyagminőségben a sok szempontból elfuserált Stilo sem volt rossz, de valahogy a formák, az anyagok, a kárpitok, így egyben a Bravóban tetszenek igazán.
Beszállva magasnak tűnik a vezetőülés, amely persze állítható, sajnos csak még feljebb. Ízlés dolga, ebben is olaszautós az ülés, de az előd elszabott székeinél nagyságrendekkel jobb. Aki még nem ült Fiat Tipóban, Alfa 155-ben és hasonlókban, az képzeljen el egy kérdőjelet háttámlaként, emiatt egy kicsit mindig messze van a kormány.
Menetben
A dízelmotorból gazdag zajpaletta tör elő, hidegen beindítva és nagyobb fordulaton melegen egyaránt csúnya, csak másképp. Elinduláskor nem lefulladós, csak amennyire a turbódízelek egyébként is. Induláskor jön egy adag légszomj, aztán 1800-2000-től úgy húz, mintha a négy henger az egész gravitációt akarná végérvényesen legyőzni. A Fiattól láttunk már harmonikusabbra hangolt turbódízelt is. A sebességfokozattól függően van több-kevesebb szép pillanatunk, amikor az autó megállíthatatlan, aztán fent újra elfogy.
Hat fokozatból persze mindig megtalálni az igazit. Nem egy japán szerkezet, de könnyen-gyorsan cserélhetjük az áttételeket, a legfelsővel autópályán jó dolgunk van. Sztrádán szinte konstans a motor zajkeltése, így 180-200-nál megejtően csendesnek mondanám az utasteret egy kompakt autóhoz képest. A motor ilyenkor 3500 alatt forog, a nyugalomhoz passzolóan az autó szépen megy egyenesen.
A Bravo tervezői ugyan nagyvonalúan túlléptek pár apróságon, pedig ezek épp elég macerát okoznak a mindennapokban, amiből tudjuk, milyen sok van. A csomagtérfedél a kulcsról vagy belülről nyílik, ennél jobb lenne egy zár az ajtóra is. Ezzel együtt a Bravo egy átlagos, de rokonszenves termék. Kedvesen bevilágít nekünk a mellékutcákba lekanyarodáskor, amit okosan és hatékonyan megoldottak az amúgy is meglévő ködlámpa bekapcsolásával.
Főleg autópályán jártnuk a Bravóval, a törvényfélő sebességet a teljesítményéhez képest normális, 6,3 literes fogyasztással honorálta az autó. 5,6 millió forint a 150 lóerős dízellel és az elvártnál cseppet sem bőségesebb felszereltséggel nem számít húzós árnak, de egy majdnem hatmilliós kompakt autóra itthon elenyészően kevesen áldoznak. Sebaj, ugyanennyi lóerővel ott a kicsi turbós benzines, kevesebb cuccal, ám ugyanezzel a szépséggel és csak 4,4 millióért.
