Akárcsak elődje, a Genesis 1, a Genesis 2 is Oroszországból indult egy Dnyepr rakétán. Az orosz katonai arzenál átalakított ballisztikus rakétáját egy föld alatti silóból lőtték fel a dél-oroszországi Jasznyi kilövőbázisról. A három fokozatból álló rakéta 560 kilométeres magasságon állította majdnem kör alakú pályára a Genesis 2-t, melynek felfújását nem sokkal az érkezés után meg is kezdték a sűrített levegővel töltött fedélzeti tartályok.
A második űrmodul 4,2 méter hosszú, átmérője 2,4 méter; ez gyakorlatilag a végleges változat egyharmad arányban lekicsinyített mása. A Genesis 2 nappaneljeit is sikeresen kibontotta, biztosítva ezáltal a modul akkuinak energiaellátását, erősítette meg a földi irányítás.
Készül a magánûrállomás
Akárcsak az első modul, a Genesis 2 is el van látva külső kamerákkal, melyek képei szintén megérkeztek a Bigelow Aerospace Las Vegas mellett elhelyezkedő irányítóközpontjába. Ezeknek a felvételeknek a segítségével kísérték figyelemmel a nappanelek zökkenőmentes kibontását.
Bigelow, a Budget Suites of America hotellánc tulajdonosa 1999-ben hozta létre űrvállalkozását a kereskedelmi űrpiac meghódításának céljával, amit egy modulokból összeállítható űrszállodával kíván elérni. Az eltelt idő alatt két prototípus született és állt pályára, illetve folyik a munka a végleges, teljes méretű változatokon is. Az első lakható űrmodul 2010-ben foglalhatja el helyét.
A prototípusok a különböző műszaki megoldások tesztelését szolgálják. A Genesis 2 egyik újdonsága a Biobox, ami egy állatok számára alkalmas lakhely, illetve egy űrbingójáték. A számozott golyókat véletlen sorrendben kihúzó szerkezettel a Bigelow Aerospace mérnökei szintén a későbbi, jóval összetettebb mechanizmusok tesztelését célozták meg.
A Genesis 2 majdnem egy évvel követte a Genesis 1-et, amivel külsejét tekintve teljesen megegyezik, műszerezettsége azonban már egy továbbfejlesztett repülési és felfújórendszert, valamint több, összesen 22 külső és belső kamerát tartalmaz (az első modul csupán 13 kamerát vitt magával).
Az űrmodul eredetileg 2006 végén indult volna, a Dnyepr tavaly nyári meghibásodása miatt azonban több mint félévnyi csúszással kellett számolniuk az amerikaiaknak. A rakétákat egyébként egy orosz–ukrán vállalkozás, a Kozmotransz biztosítja, ami az eltelt hónapok alatt több fejlesztést is kénytelen volt beépíteni a Dnyeprbe, hogy kiküszöbölje a legutóbbi meghibásodás forrását.
Legközelebb, 2008 végén egy újabb kísérleti egység, a Galaxy áll pályára, ami újabb rendszerelemek, egy nagy sebességű kommunikációs berendezés és nagyobb nappanelek tesztelését teszi majd lehetővé. A szerkezeti átalakításai révén már jóval robusztusabb Galaxy viszi fedélzetén a Bigelow életellátó rendszer első példányát is, amit a 2010-es Sundancerben láthatunk viszont. A Sundancer már emberi legénység ellátására is alkalmas lesz, amit egy évvel később egy szervizmodul követ, 2012-ben pedig érkezik az első BA 330 jelű modul, ezek már az űrállomást fogják alkotni.
