1910. augusztus 7-én született Hódmezővásárhelyen Elkán László néven. Asszimiláns zsidó családban jött a világra, apja bőrnagykereskedő volt. Pestre nyolcévesen került, Kassák Munka-körébe járt, sokat birkózott és minden taszította, ami a nagypolgári életre utalt. 
Tizenkilenc évesen Bécsben közgazdaságot tanult, 1929-ben Párizsba ment. Egy bankban dolgozott, de a csalásokat látva kilépett és sokáig állás nélkül volt. Később divattervező lett, a szakszervezetben dolgozott, de sztrájk szervezése miatt kidobták. Egy kommunában lakott, Zalka Máté ajánlásával 1933-ban belépett a Francia Kommunista Pártba.
Festőnek készült, de egy Müller nevű fotóssal is dolgozott: ő a képeket készítette, Hervé riportszöveget írt. Müller megrettent Hitler és a nyugatiak müncheni egyezségétől, s 1938-ban Algírba ment. Hervé nem hagyta veszni Müllernek a párizsi Marianne magazinnal kötött szerződését, a helyébe lépett egy kölcsöngéppel, s Müller néven szállította a riportokat. Abban az évben bízták meg az Eiffel-torony fotózásával, ugyanebben az esztendőben lett francia állampolgár s zárta ki a párt “frakciózás” miatt.
Párizsban találkozott Robert Capával és André Kertésszel, a háborús időkről a Vu és a Match számára készített fotóriportokat. A világháború elején rádiós kiképzést kapott, majd Dunkerque-nél német hadifogságba került. 1941 őszén egy kelet-poroszországi táborban újra kommunista szervezkedésbe kezdett, s 50 főt szökéshez segített. Ideiglenesen vakká téve magát került kórházba, ahol egy lengyel orvos segített neki megszökni. Az ellenállásban az illegális párt egyik vezetője lett Grenoble-ban. Ekkor kezdett festeni, 1942-ben és 43-ban a párizsi Őszi Szalonon és a monte-carlói tavaszi tárlaton szerepelt vásznaival.
Az illegalitásban, felvéve a Lucien Hervé nevet, találkozott Francois Mitterrand későbbi államfővel. 1944-ben Párizsba ment, a háború után festett, s a France Illustrationnak fotózott, készített reklámgrafikát is. 1947-ben másodszor is kizárták a kommunisták. 1949-ben ismerkedett meg a modern építészetnek új irányt adó Le Corbusier-vel, akinek akkor épülő marseille-i lakóépületéről egy nap alatt 650 felvételt készített. Ezután az építész “házi fotósa” lett, minden erejét a Corbusier-életmű képi újraértelmezésének szentelte, éveken át módszeresen fényképezte építészeti alkotásait. Félmillió fotójából 18 ezer kapcsolódik az ő műveihez. Első kiállítását a milánói Domus folyóirat rendezte 1951-ben Le Corbusier marseille-i lakóházáról, valamint a régi marseille-i negyedekről és lakóikról készített felvételeiből. Le Corbusier mondta, hogy Lucien Hervé képei nyomán azt is meglátta saját épületein, amire eredetileg nem is gondolt.
A modern építészet számos kiválóságával került kapcsolatba: Alvar Aalto, Walter Gropius, Luigi Nervi, Breuer Marcell, Richard Neutra, Felix Candela, Kenzo Tange és Oscar Niemeyer alkotásait is megörökítette. Ő dokumentálta a párizsi UNESCO-palota építkezését, s fotósorozatot készített az Eiffel-torony évfordulóján. Híres sorozatot csinált a franciaországi Thoronet 12. századi cisztercita kolostoráról, 1961-ben az indiai Csandígarhban fényképezte a Le Corbusier tervezte kormányépületeket, majd az egzotikus tájak ősi építményeit, Perszepoliszt, Machu Picchut, Angkor Vatot, Knosszoszt, Palmürát és Baalbeket is felkereste gépével. Remek zsánerképeket és portrékat is készített, fényképei nemzetközi folyóiratokban és könyvekben jelentek meg. Számos vándorkiállítása járta be a világot, Fotó és építészet című kollekcióját 1965-ben Budapesten is bemutatták, képeit 60 tárlaton állították ki. Legutóbb idén tavasszal két párizsi kiállításon is láthatóak voltak művei.
Ellenállási tevékenységéért 1991-ben a Becsületrend lovagja lett. 2001-ben Székesfehérvárott életmű-kiállítása volt, itt fiatalon elhunyt fia, Rodolphe Hervé fotóit is bemutatták. Hervé 2001-ben megkapta Párizs város Fotó Nagydíját, s a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díját, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjává választotta.
