Unásig ismert tézis: csak akkor lehetnek versenyképesek a magyar vállalkozások, ha a legfontosabb erőforrást jelentő dolgozó embereket segítjük abban, hogy naprakész tudással képesek legyenek megfelelni egyrészt a vállalatok, másrészt a folyamatos technológiai újítások támasztotta elvárásoknak. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv kidolgozói hamar felismerték, hogy a beruházások és technológiafejlesztések mit sem érnek tudástőke nélkül.
A hr szempontját tekintve mindebből annyi fontos, hogy létrejöhetett a humánerőforrás-fejlesztésre szánt keret, és vele aktív munkaerő-piaci támogatások, munkához jutás segítése, életen át tartó tanulás és az infrastruktúra fejlesztése… Vagyis a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programjának (HEFOP) fő pillérei.
Persze számok nélkül mit sem érnek a szép szavak. A leglényegesebb szám a 187 volt a történetben, az első hírek szerint Magyarország összesen ennyi milliárdot használhat fel humánerőforrás-területen, a Strukturális Alapok finanszírozásában. Az összes operatív program között a legtöbb pénzt. De sokan kételkedtek abban, hogy képesek vagyunk ezt arra és úgy felhasználni, amire szánták.
Akiknek kell, és akiknek nem
A pályázat céljainak népszerűségét bizonyítja az ESZA Kht. megbízásából 2006-ban a Magyar Gallup Intézet által készített kutatás.
A megkérdezett vállalkozások 62 százaléka fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja a képzést.
Átlagosan a vállalkozások 71 százaléka finanszírozta az elmúlt évben a dolgozók fejlesztését, a kisebb cégeknek 7, a nagyobbaknak 20-30 százalék támogatással.
Azoknak a vállalatoknak, amelyek tervezik a jövő évi képzéseket, a fele pályázna annak érdekében, hogy jobban nyújtózkodhasson.
Azok körében, akik nem terveznek képzést, 43 százalék pályázna akkor, ha 100 százalékos költségtámogatást kapna, 16 százalék e nélkül is.
Az akció nem volt túl sikeres. Hiába akartak kihelyezni négymilliárdot, végül 600 milliónál megállt a számláló – mondhatni langyos érdeklődés kísérte az osztást. A vállalkozások valahogy nem ismerték fel a lehetőséget, száz körül volt a próbálkozó kkv-k száma. „Talán bonyolultnak tűnt elsőre a rendszer, talán nem érezték úgy, hogy nekik szól – találgatja az okokat Kiss Csaba, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség HEFOP Irányító Hatóságának szakmai tanácsadója. – A beérkezett anyagok sem voltak elég színvonalasak, sokat el kellett utasítanunk.”
A Nemzeti Fejlesztési Hivatal tanult az esetből, és 2005-ben már átdolgozott programmal jelentkezett. Egyszerűsítették a feltételeket, és már egész évben tartott az elbírálás. Az eredmény: óriási érdeklődés. „A kis cégek is rájöttek, hogy itt könnyen lehet forráshoz jutni, és a pályázatírók is rástartoltak. A képzőhelyek külön HEFOP-csomagokkal jelentkeztek” – mondja a tanácsadó.
Ez a lelkesedés pozitív, ám újabb aggályokat is felvet. A talált pénz reményében feltehetően sokan kreáltak hirtelenjében rendkívül fontossá vált képzőprogramot maguknak, egyszerre mindenkinek sürgős angoltanulhatnékja és szakmai fejlődhetnékje támadt. Mintha átestünk volna a ló túloldalára: most épp túl könnyű volt megfelelni a feltételeknek, szinte mindenki kapott, aki kért.
Végül, többszöri keretkimerülés és a tét emelése után, 11,5 milliárd forintot osztottak szét, 11 milliós megítélt átlaggal. Itt már a nagyok is labdába rúghattak, de a kérelmezők 78 százalékát továbbra is a kis- és középvállalkozási kör adta: összesen negyvenezer munkavállaló ülhetett iskolapadba.
„Nekünk különösen fontos az állandó képzés, hiszen mi az emberi tudással tudunk versenyképesek lenni a piacon – mondja Lukács Lajos, a DSS Consulting igazgatója. – Erre eddig is komoly összegeket költöttünk, de örültünk, hogy van egy újabb lehetőség. Így mód nyílt arra, hogy a szakmai oktatáson kívül olyan képzésekre is sor kerüljön, mint nyelvoktatás, a konfliktusmegoldási képesség vagy a tárgyalástechnika fejlesztése.”
A Drogerie Marktnál szintén hangsúlyt fektetnek a készségfejlesztésre. „Olyan programokkal pályáztunk, amelyekben van kommunikációs gyakorlat, szituációs játékok, egy kis vállalati történet, mentálhigiénés foglalkozások és csapatépítés is” – sorolja Sélei Annamária személyügyi vezető.
A Raiffeisen Bank kimondottan vezetői készségfejlesztésre kapott tavaly 12 milliót. Valamelyest magát a menedzsmentet is meglepte, hogy a központi pénztárca előttük is megnyílt. „Hr-témában ez volt az első pályázati részvételünk – mondja Kornyik Júlia, a pénzintézet munkatársa. – Kizárólag már futó programjainkra kértünk pluszkeretet – két csoportunk, harminc ember számára. Nem állítom, hogy egy ilyen nagy banknál ez létszükséglet, de ha megfelelünk a feltételeknek, mindig el fogunk gondolkodni az induláson.”
BÁRKI RINGBE SZÁLLHAT. Aki részt vett a 2004-2005-ös programokban, az tapasztalhatta, hogy számos kapcsolattartóval kellett bajlódnia. Akkor három minisztérium, az egészségügyi, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, valamint az oktatási is részesült a 750 millió euróért sütött tortából. A választások után egyszerűsödött a helyzet, tavaly óta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uralja a terepet. Amit pedig eddig HEFOP-nak hívtak, azt ezentúl TIOP-nak (Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program) kéretik titulálni.
Csak a név változott, a célok ugyanazok: versenyképes tudás és versenyképes munkaerő fejlesztése. A kiírás a korábbiakhoz képest sokkal inkább célzott, ezért nagyobb hangsúlyt lehet fektetni a képzések minőségére. Továbbra is támogathatók a szakmai, az Európai Unióval kapcsolatos képzések, a vállalkozás működését segítő programok, az idegen nyelvi, informatikai területek és a vezetőképzés, MBA-programok. Változás, hogy kizárólag OKJ-s vagy akkreditált képzést lehet igénybe venni, amelynek időtartama minimum 3, maximum 18 hónap. A pályázaton 80-95 százalékos támogatás nyerhető el.
Fontos újítás még, hogy a mikro- és kisvállalkozásoknak, valamint a közepes és nagyvállalatoknak végre nem kell egymással versenyezniük: külön-külön kiírást kapnak. Sokan sérelmezték ugyanis a kedvezőtlen helyzetet, sőt megkérdőjelezték, hogy pénzt kell szórni oda, ahol amúgy is van. „Nem korlátozzuk a versenyt, bár lehettünk volna szigorúak – szögezte le az ügynökség képviselője. – Az Unió szemlélete azonban ebben nyitott, nem tűri a megkülönböztetést. Olyannyira, hogy felemeltük a plafont 25-ről 50 millióra, vagyis akár ennyit is zsebre vághat egy-egy induló.”
Idén ugyanakkor összességében kisebb szeletekért folyik majd a küzdelem: 4 milliárd támogatási összeg áll rendelkezésre. Ebből az első máris gazdára talált a legkisebbek körében, sőt az ügynökség megduplázta, mivel háromszoros volt az igény: a március 30-ától megnyíló kiírást már április 6-án berekesztették.
GYORSABB KIFIZETÉST ÍGÉRNEK. A próbálkozók körülbelül fele már nem egyedül küzdött, hanem pályázatíró céget bízott meg. Elutasítás idén is volt, többnyire túlárazás miatt, vagy nem tűnt minőséginek a képzés, esetleg szemet szúróan profilidegen volt („nem értettük, miért van szükségük az autóalkatrész-gyártó munkatársaknak borászati képzésre”). A minőség még így sem szavatolható teljes mértékben, a szakmai tanácsadó is tisztában van ezzel, de mint mondja, megteszik, ami tőlük telik. „Az elszámolások tételesek, ennek ellenére lehet ügyeskedni, sokan meg is teszik. Főleg, ha a képzőhely maga menedzseli a projektet. Azért kétszeri helyszíni ellenőrzésre mindenki számíthat.”
Nemcsak arra, hanem hosszú, fáradságos munkaórákra. Hiszen aki pályázott már valaha, az tudja, hogy a pozitív elbírálással még koránt sincs vége, sőt akkor kezdődik igazán. Rengeteg adminisztráció, részletes kimutatások… a legtöbb vállalkozás erre panaszkodik. „Már-már ésszerűtlenül nagy az adminisztratív teher, ami a pályázókra hárul – állítja Sélei Annamária. – Mindenből nyomtatott anyag kell, eredeti példányok, fénymásolatok… jelenléti íveket, fotókat, munkabérjegyzéket, okleveleket kell mellékelni… Ugyanakkor a monitorozók nagyon segítőkészek voltak, ezt is hozzá kell tenni.”
A DSS Consulting számára a legfőbb gondot az jelentette, hogy nagyon hosszú idő, majdnem egy év telt el a beadás, az eredményhirdetés és a szerződés között. „Ilyen periódus alatt a mi szakmánkban sok minden átrendeződik, utólag mégsem módosíthatunk” – magyarázza Lukács Lajos. Kornyik Júlia azt javasolja a jövőre jelentkezőknek, próbáljanak a befogadó fejével gondolkodni: „Sokszor evidenciákat is le kell írni. A pozitívum az, hogy a formai elvárások egyértelműek, az előkészítés háttértámogatása is rendben volt. Látom a törekvést abban az irányban is, hogy kevesebb legyen a bürokratikus elem.”
A kiírók egyszerűsítést ígérnek. „Jogszabályi változások várhatók, de már most is csak hathavonta kell jelentést leadni az eddigi háromhavi ciklus helyett, és gondolkozunk további pályázóbarát eljárásokon – nyugtatja a kedélyeket Kiss Csaba. – Jövőre szeretnénk, ha minden elektronikusan történne, a számlák rögzítése is. Az internetről letölthető keretprogramban gondolkodunk – ehhez persze szükség volna arra, hogy mindenkinél működjön az elektronikus aláírás. Tudjuk, hogy fárasztó az adminisztráció, de a részletesség uniós elvárás, minket ugyanilyen részletességgel ellenőriznek.”
Másik visszatérő panasz, hogy csúsznak a kifizetések. „Erről mi is sok visszajelzést kapunk, bár leginkább a civil programoknál, ahol egy-egy szervezet napi léte függ ettől a pénztől. Igyekszünk gyorsítani a folyamatot, például úgy, hogy már a jelentés közben folyjanak a kifizetések” – feleli Kiss Csaba.
És aki most kimaradt a körből? Ha ötven főnél kevesebbel dolgozik, akkor várnia kell 2008-ig, a többiek 1,7 milliárdért indulhatnak harcba: ennyi az az összeg, ami – immár egyszerűsített konstrukcióban – még idén elérhető lesz a közepesek és a nagyok számára. Arra minden kategóriában felkészülhetünk, hogy egyszer volt olyan jó a helyzet, mint 2005-ben. Egyértelműen soványabb évek jönnek. A közösség ugyan 24 milliárdot dob szét magyar munkahelyek képzéstámogatására, de ezt hét évre kell beosztanunk.
