Legutóbb a Nap sugárzásának egy részét visszaverő pajzs szerepelt a hírekben, ami állhat a sztratoszférába injektált fényvisszaverő aeroszolokból, vagy parányi űreszközök hadából, esetleg mesterséges felhőkből. Ezek akár egy évtizeden belül megoldhatnák a problémát, a gyors hatás azonban szintén gondot okozhat, ezért a terület kutatói csak legvégső megoldásként vetnének be egy ilyen eszközt. A pajzsokat a hatalmas vulkánkitörések hűtő hatása inspirálta, ilyen esetekben szulfát részecskék lökődnek ki a sztratoszférába. A részecskék visszaverik a Nap sugárzását a világűrbe, csillapítva az üvegházhatást.
A Nap-pajzs következményeit az amerikai Carnegie Intézet kutatója, Ken Caldeira és kanadai kollégája, a Concordia Egyetemen dolgozó Damon Matthews vette alaposabban szemügyre. Számítógépes modellekkel szimulálták egy esetleges pajzs hatását a Föld éghajlatára, feltételezve hogy az üvegházgázok kibocsátása a jelenlegihez hasonló ütemben folytatódik.
A Nap-pajzzsal a hõmérséklet visszaállna az 1900-as szintre (c), a csapadék azonban csökkenne (d). A pajzs nélkül a hõmérséklet drasztikus emelkedésbe kezdene (a), a csapadékmennyiség egyes helyeken nőne, máshol visszaesne
A modellek egy fokozatosan felépített pajzzsal számoltak, az iparosodás előtti idők széndioxid szintjének megduplázódását pedig a 21. század végére tették, ekkor számításaik szerint a napsugárzás 8%-ának blokkolására lenne szükség. A kutatók megállapították, hogy a vulkánok által is bevetett kén-pajzs rendkívüli gyorsasággal érné el a kívánt hatást, egyetlen évtizeden belül visszaállítaná a hőmérséklet szintet a 20. század elején tapasztaltra.
A probléma akkor kezdődik, ha a pajzsot nem sikerül megújítani. Egy kén-pajzsot folyamatosan kell tölteni, ha ez elmarad, akkor a Föld éghajlatára azonnal rázúdul az időközben felgyülemlett CO2 teljes üvegházhatása. Emellett a pajzs megszűnése, vagy jelentős csökkenése a növényeknél is nem kívánt hatásokat válthat ki.
Egy Nap-pajzs nem feltétlenül érintené hátrányosan a növényvilág növekedését. Több bizonyíték is van, hogy a fentebb említett Pinatubo kitörés után a vegetáció jóval erőteljesebb fejlődésbe kezdett, a kén részecskék ugyanis megnövelték a szétszórt fény mennyiségét, így fokozódott a növények termelődése az árnyékos területeken is. Azonban ha a pajzs hirtelen eltűnne, vagy tételezzük fel, hogy egy kormány, vagy generáció váltás egyszer csak már nem is tartaná jó ötletnek a létét és megszüntetné, akkor a hirtelen melegedés hatására a növények kieresztenék a magukban eltárolt CO2 egy jelentős részét, ami tovább rontaná az amúgy sem rózsás helyzetet.
Kiszámíthatatlan hatások
Caldeira személy szerint ellenzi az ilyen jellegű terveket, mivel rendkívül magas a környezeti kockázatuk. Véleménye szerint hiba olyan komplex rendszerekkel játszadozni, melyek működését valójában alig ismerjük. Ugyanakkor rendkívül nagy a csábítás, hiszen a módszer maga pofonegyszerű és még olcsó is. A kén-pajzs felhúzása 100 millió dollárból megoldható, ami semmi azokhoz a 100 milliárdokhoz képest, melyek energiagazdálkodásunk megreformálásához kellenének. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk komolyan mérlegelni a bevetésüket, hiszen ahogy azt már több tanulmány is kimutatta az utóbbi időben, bolygónk éghajlati rendszere fordulóponthoz érkezett.
A témában legutóbb a NASA Űrtanulmányi Intézetének vezetője, James Hansen publikált június 1-én. Hansen szerint, ha a felmelegedés tovább nő, akkor nagy valószínűséggel búcsút mondhatunk a sarkvidékek jégmezőinek, ez pedig egy olyan folyamat lenne, ami már visszafordíthatatlan, a következményei ellen pedig képtelenek lennénk védekezni. Ez az eshetőség már a pajzzsal szemben komoly ellenérzéseket tápláló Caldeirat is megingatná.
Úgy véli, hogy ha a körülmények elkerülhetetlenné teszik a pajzs beüzemelését, akkor azt rendkívül körültekintő felméréseknek kell megelőzniük. Biztosnak kell lennünk abban, hogy nem csupán rövid távon javítunk a helyzeten, de a távoli jövőre nézve sem idézünk elő a most kialakulónál súlyosabb kataklizmát. Éppen ezért először a jelenleg kialakulóban levő globális felmelegedést kell behatóan megismernünk, milyen közel vagyunk a visszafordíthatatlan változásokhoz, mennyi időt venne igénybe az energiarendszerek átállítása. Ugyanilyen fontos lenne az éghajlat-manipulálás kimenetelének megismerése.
