Az ülésen a bizottság tagjai tájékoztatót hallgattak meg a színházi vezetők kinevezése körüli vitákról, azok várható szabályozási következményeiről. Schiffer János (MSZP) az ülést összehívását indokolva elöljáróban szólt arról, hogy sok helyen “viharos közjátékokkal” tarkított egy-egy színházi igazgató váltása. A képviselő Szolnok, Győr, Kaposvár és Sopron példáját említette.
A képviselő szerint az igazgatók megbízásának stabilabb rendje érdekében egyebek mellett végig kell tekinteni, hogy a művészi szabadság, a politikai befolyásolás elkerülése hogyan biztosítható a készülő színház törvényben. Schneider Márta elmondta, hogy a jelen szabályozási rend alapján a költségvetési intézmények vezetőinek kiválasztását a 150/52-es kormányrendelet határozza meg.
A szakállamtitkár ezt követően felsorolta azokat a szakmai elvárásokat, amelyeket figyelembe kellene venni a színházi vezetők kinevezése körüli problémák elkerülése érdekében. Ide sorolta, hogy a fenntartónak a lehető legtöbb információ figyelembevételével kellene döntenie a vezető személyéről, ki kellene kérnie a döntési folyamat során a szakmai szervezetek véleményét is. A szakállamtitkár szerint az is fontos elvárás, hogy már a pályázati kiírásban fogalmazódjanak meg a fenntartó és a színházi szakma elvárásai.
Ezenkívül fontosnak nevezte, hogy minden vezetőváltásnál legyen egy átmeneti időszak, amikor a régi és az új vezető együtt működteti az intézményt – mondta. A szakállamtitkár szerint a nonprofit gazdasági társaságoknál is hasznos lenne, ha ilyen szakmai mélységű pályáztatás zajlana.
“Ezen szempontok alapján szeretnénk az elvárásokat végigtárgyalni a szakmai szervezetekkel, majd közös álláspont után jogszabályba foglalni” – tette hozzá. “Jelen pillanatban úgy látom, hogy a 150-es kormányrendelet módosítását szükséges végrehajtani” – hangsúlyozta a szakállamtitkár.
Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke szerint “szakmai villámok csapkodnak” a színházi kinevezések felett. Egyetértett azzal, hogy már a pályázatokban pontos jövőképet kellene meghatározni a kiíróknak.
“Vajon a színháznak van igazgatója, vagy az igazgatónak van színháza?” – tette fel a kérdést Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, aki azt mondta: nem hiszi, hogy a jogszabályok “villámgyors átírására” van szükség azért, mert néhány helyen problémák merülnek fel. Ezzel szemben megfontolásra méltónak tartotta a színházi társaság által összeállított ajánlássort, amely abban segítené a fenntartót, hogy jobb döntést hozzon az elbírálás folyamán.
Halász János (Fidesz) alelnöke egyebek mellett azt kérdezte a szakállamtitkártól, hogy a kormányrendelet módosítása a készülő színházi törvénnyel összhangban történik-e. Gulyás Dénes (Fidesz) aggodalmának adott hangot, hogy a jelenlegi szabályozás nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a pályázat kiírója a szakmai bizottság véleményét figyelmen kívül hagyva döntsön a vezető személyéről. Ebben “megszorításra” lenne szükség – mondta.
Schneider Márta válaszában elmondta, hogy az egyeztetési folyamat párhuzamosan folyik a színházi törvény előkészítésével. Véleménye szerint szakmai kompetenciákat kell az eljárási rendbe bevinni, a pályázati kiírás egészében pedig a szakmai szereplők helyzetét kellene erősíteni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
