Az Európa-bajnok címéhez méltatlanul kezdett az irakliói Pankritio stadionban. Otto Rehhagel legénysége mintha megrettent volna az előtte álló lehetőségtől – a bő három éve Európát leigázó görög-virtus elillanni látszott, legalábbis a magyarok ellen mutatott első bő negyedóra alapján.
Várhidi Péter „olaszos” – 4-3-1-2-es – hadrendben pályára küldött csapata az elején sikerrel állt ellen a meglehetősen poroszkálósra fogott hazai ostromnak, sőt, olykor ellentámadásból rá-ráijesztett a görög kapusra. Így a 12. percben, Anatolakisz grundon is elitélendő bakiját kihasználva Gera egyedül vezethette a labdát Halkiszra, azonban laposan nyesett alá a labdának, s az eldőlő kapus hárítani tudott.
Már az első percekben is kitűnt, hogy a magyar védelemnek elsősorban a baloldala sebezhető, ez az első félidő derekán gólokban is megmutatkozott. Az egykoron a Portóban, de napjainkban az Atléticóban is nem egyszer az ellenfél kapuja előtt feltűnő Jurkasz Szeitaridisz kedve szerint csinált bohócot a feladatától láthatóan irtózó Bodorból: előbb a görögök jobbekjétől indult az a támadás, melynek során a Bundesliga-gólkirály Teofanisz Gekasz előbb Bodor és Vadócz díszkíséretében futott egy fél kűrt a magyar tizenhatoson belül, majd takarásból kilőtte a bal alsó sarkot.
Ha az első hazai gólt a magyar megszeppentség számlájára lehetett írni, a fór növelése maga volt a bohózat. A már említett, s az ötödik percben is Végh kapuja előtt flangáló Szeitaridisz a saját térfeléről indulva úgy masírozott az ötös sarkáig, hogy mindössze egy vendégjátékos – az elméletileg irányítóként a pálya tengelyén domborító – Hajnal próbálta útját állni: le is pattant a megtermett görögről. Aki elől előbb Tőzsér, majd szegény Bodor is elfutott, míg a kiszolgáltatott Végh leforrázva konstatálta, hogy hat-hét méterről esélye sincs a védő löketével szemben.
A megzavarodott magyar válogatott belső védői szinte összehozták a harmadikat, ám Hariszteasz helyzeténél a keresztléc is a Várhidi-legénység segítségére sietett. A csapat úgy vonulhatott pihenőre, hogy nem utolsó sorban kishitűségét is hibáztathatta, igaz, a labdakezelés s mindenekelőtt a helyezkedés alapján messze kitűnt az is, miért jár a görög futball utcahosszal a magyar előtt.
Térfélcserét követően is az történt a pályán, amit a félgőzzel játszó görög csapat óhajtott. A kocogós tempóból olykor hirtelen váltó Gekaszék így is meg tudták lepni ellenfelüket. A Bochum labdarúgója az 54. percben például kapufát lőtt – ám már a meccs ekkorra eldőlt, s a hazaiak elkezdhettek tartalékolni a Moldova (!) elleni szerdai találkozóra.
A meccs hajrájában ettől függetlenül a magyar védelem közepe is átjáróházzá vált: az Intert is megjárt Karagunisz, valamint Amanatidisz is úgy került lövőhelyzetbe, hogy előlük egész egyszerűen eltűntek a piros mezes védők. A hosszabbításban még Gera okos kanyarintása érdemelt említést – a magyar 11-es még formán kívül is a vendégcsapat legígéretesebb játékosának bizonyult.
A görögök elleni találkozó tanulómeccsnek indult, ám mindössze tanulságaival gazdagított: ha eddig nem lett volna egyértelmű, Iraklióban kiderült, hogy a magyar válogatott számára még az is sziszifuszi teher, hogy a földrész középcsapatait megszorongassa.
Európa-bajnoki selejtező
Görögország-Magyarország 2-0 (2-0)
Iraklio, Pankritio Stadion. Vezette: Bo Larsen (dán)
Gól: Gekasz (17.), Szeitaridisz (29.)
Görögország: Halkiasz – Szeitaridisz, Kirjakosz, Anatolakisz (Papadopulosz, 52.), Toroszidisz – Kacuranisz, Baszinasz, Karagunisz – Amanatidisz (Liberopulosz, 87.), Gekasz, Hariszteasz (Jannakopulosz, 79.). Szövetségi kapitány: Otto Rehhagel
Magyarország: Végh – Csizmadia, Balogh B., Juhász R., Bodor (Vanczák, 40.) – Vadócz (Szélesi, 73.), Tóth B., Tőzsér – Hajnal – Gera, Priskin (Dzsudzsák, 79.). Szövetségi kapitány: Várhidi Péter
Lövések: 16, illetve 9
Kapura: 8, illetve 1
Szabálytalanságok: 8, illetve 18
Szögletek: 9, illetve 2
Labdabirtoklás: 59%, illetve 41%
