Deli Lajos, a Fővárosi Önkormányzat adóügyosztályának vezetője szerint ugyan merészség kijelenteni, hogy megbukott a luxusadó intézménye, de az adatok láttán mindenképpen időszerű feltenni a kérdést, hogy vajon érdemes-e fenntartani a rendszert.
A várt bevétel tizede
A 2005. novemberében elfogadott luxusadótörvény, illetve az ahhoz kapcsolódó kormányrendelet alapján mintegy tízezer adóalanyra, és körülbelül egymilliárd forintos adóbevételre számított a pénzügyi tárca, ám az azóta eltelt szűk másfél év erre alaposan rácáfolt.
A napokban lejárt bevallási határidő Budapesten is csupán 535 becsületes luxusadózót csalogatott elő, az ő bevallásuk nyomán 114 millió forinttal hízik az államkassza ebben az évben. A fővároson kívüli összes településről pedig további 50 adóbevallás érkezett, ebből – becslésünk szerint – legfeljebb további tízmillió forintos adóbevétel adódhat össze.
A szakember ugyanakkor a Magyar Ingatlanszövetség által rendezett konferencián bejelentette, hogy folyamatosan végeznek vizsgálatokat és adóellenőrzéseket egyebek mellett lakossági bejelentések és friss piaci tranzakciók (például adás-vételi információk) alapján.
Kell idő, hogy beérjen
Deli Lajos tapasztalatai szerint egy-egy új adó beérése több évet is igénybe vehet. 1992-es indulásának évében például még csak 34 ezer vállalkozás fizetett iparűzési adót, akkor összesen 6,4 milliárd forintot Budapesten. Egy évvel később már 60 ezer vállalkozás fizetett 12 milliárd forintnyi adót, 2006-ban pedig már 239 ezer vállalkozás 167 milliárdot. Ekkora nagyságrend mellett már az adó beszedésének költségei is elenyészőek: a 154 fős beszedő csapat “fenntartása” bőven kevesebb az adó 1 százalékánál. Ugyanez a luxusadó adminisztrációjáról még messze nem mondható el – tette hozzá Deli Lajos.
Az tehát szinte törvényszerű, hogy egy-egy új adónem felfutásához idő kell, ám a szekember szerint a luxusadóval kicsit más a helyzet: a törvény és a rendelet nem volt megfelelően előkészítve, az értékövezetek megállapításához nem állt rendelkezésre elég információ és idő.
