Élet-Stílus

Aranylabda: Cannavaro a befutó

admin
admin

2006. 11. 27. 20:00

Az idén az olaszok világbajnok védője, Fabio Cannavaro kapta az Aranylabdát. A második helyen honfitársa, Gianluigi Buffon, míg harmadikként Thierry Henry zárta a France Football szavazását.

Nem történt meglepetés. A jól értesültek valóban jól értesültek voltak: az első három helyezett nevét már egy hete hallani. Valaki ugyanis készségesen megszelőztette, hogy a France Football magazin Cannavarót, Buffont és Henryt hívta meg egy közös fotózásra (senki sem gondolkodott sokat a miérten), valamint a Real Madrid elnöke, Ramon Calderón sem volt rest kikotyogni az olasz légiósa sikerét.

Védőként eddig csak ketten nyertek

Az Aranylabda ötven éves történetében Cannavaro az ötödik olasz győztes, honfitársai közül korábban Enrico Omar Sivori, Gianni Rivera, Paolo Rossi, valamint Roberto Baggio kapta meg a legjobb Európában játszó labdarúgónak járó díjat, míg a védők sorában a harmadik (Franz Beckenbauer és Matthias Sammer után), aki örömittasan, széles mosollyal a magasba emelhette az aranygömböt.

A világbajnokságon átjátszhatatlan volt

Azon persze sokáig elvitatkoznak majd, hogy 2006-ban valóban Cannavaro volt-e a legjobb. Sorakoznak szép számban érvek és ellenérvek, egy azonban biztos, a 33 éves nápolyi a nyári világbajnokságon szenzációs teljesítményt nyújtott – márpedig egy világesemény évében gyakorlat, hogy az kapja az elismerést, aki a nagy tornán kiemelkedett mezőnyből. Cannavaro ezt elmondhatja magáról: Németországban átjátszhatatlan volt, az általa irányított olasz védelem mindössze két gólt kapott, ráadásul a vb-trófeát is megcsókolhatta.

Borongós ősz: nem villogott a Realban

A tavasza is jól sikerült, hasznos védőmunkával, kiegyensúlyozott produkcióval járult hozzá a Juventus bajnoki címéhez. (A scudettót végül elvették a torinói csapattól, ez azonban aligha Cannavaro bűne és hibája.) Ez az érem egyik oldala. A másik már nem ilyen fényes. Ősszel ugyanis csalódást okozott a Real Madriddal, játékában már nyoma sem volt a vb-n látott magabiztosságának, sokszor nem is nagyon találta a helyét a spanyol sztárcsapatban.


Cannavaro nyilatkozata

A boldogságtól ordítani. Ünneplés Rómában (EPA)


“Ez a díj egy újabb elismerés a világbajnoki címünkért. A csapattársaim nélkül aligha lennék aranylabdás, nélkülük nem tudtam volna jó teljesítményt nyújtani, tehát köszönettel tartozom a válogatottbeli társaimnak, valamint a Juventus játékosainak. Természetesen Madridba viszem az Aranylabdát, de el szeretném vinni Torinóba is, sőt, a nehéz sorsú nápolyi gyerekeknek is megmutatnám, hogy lássák, hittel és kitartással bármi elérhető. Nápoly különleges hely, ott nőttem fel, a város utcáin kezdtem el futballozni” – így a boldog győztes.


Vélemények


Marcello Lippi, az olasz labdarúgó-válogatott volt kapitánya:
“Egy nagyszerű gárda kiváló csapatkapitánya vehette át a kitüntetést. Számomra egyáltalán nem meglepő, hogy védő kapta a trófeát: nagy bajnok, a csapat meghatározó egyénisége, posztján rendre maradandót alkotott.”


Gianni Rivera, egykori aranylabdás labdarúgó:
“Én Gianluigi Buffont tüntettem volna ki a díjjal, mert nélküle Fabio Cannavaro sem diadalmaskodhatott. Amennyiben a kapus nem parádézik, és akár csak egy hibát is elkövet, vélhetően nem nyerjük meg a világbajnokságot.”


Várhidi: Henry nálam előnyt élvezett volna


Az Aranylabda várományosai című sorozatunk több részében is Várhidi Péter adott szakmai elemzést a jelöltek bemutatásához, és ezúttal is a magyar válogatott megbízott kapitányát kértük fel, hogy vonja le a konklúziót.


“A labdarúgás átalukálását jelzi, hogy egy védő és egy kapus is található az első három között. Nálam Thierry Henry előnyt élvezett volna, hiszen évek óta ott van az élvonalban, rá épül az Arsenal játéka, és a franciák vb-ezüstérmében is komoly érdemei vannak. Cannavaro győzelme persze nem meglepetés, hiszen a világesemény évében bevett szokás, hogy az aranyérmes csapatból kerül ki a France Football díjazottja. Ráadásul az olaszok a stabil védelmüknek köszönhetően végeztek az élen, márpedig Cannavaro alappillére a hátsó alakzatnak. Tavasszal és nyáron remekelt, ősszel viszont nem villogott a Real Madridban, ezzel együtt megérdemli az Aranylabdát. Ami Buffont illeti: meglepett a dobogós helyezése, a kapusok ugyanis ritkán végeznek ilyen előkelő helyen a szavazáson. A vb-n csak két gólt kapott, ez mellette szól, de olyan sok bravúrt azért nem kellett bemutatnia” – mondta Várhidi.



Az Aranylabda győztesei:


1956: Stanley Matthews (angol, Blackpool)
1957: Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid)
1958: Raymond Kopa (francia, Real Madrid)

Fabio Cannavaro (kékben), az Aranylabda 2006-os gyõztese (EPA)


1959: Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid)
1960: Luis Suarez (spanyol, Barcelona)
1961: Omar Enrique Sivori (olasz, Juventus)
1962: Josef Masopust (csehszlovák, Dukla Praha)
1963: Lev Jasin (szovjet, Dinamo Moszkva)
1964: Denis Law (skót, Manchester United)
1965: Eusebio (portugál, Benfica)
1966: Bobby Charlton (angol, Manchester United)
1967: Albert Flórián (magyar, Ferencváros)
1968: George Best (északír, Manchester United)
1969: Gianni Riveira (olasz, AC Milan)
1970: Gerd Müller (német, Bayern München)
1971: Johan Cruyff (holland, Ajax Amsterdam)
1972: Franz Beckenbauer (német, Bayern München)
1973: Johann Cruyff (holland, Barcelona)
1974: Johann Cruyff (holland, Barcelona)
1975: Oleg Blohin (szovjet, Dinamo Kijev)
1976: Franz Beckenbauer (német, Bayern München)
1977: Allan Simonsen (dán, Mönchengladbach)
1978: Kevin Keegan (angol, Hamburg)
1979: Kevin Keegan (angol, Hamburg)
1980: Karl-Heinz Rummenigge (német, Bayern München)
1981: Karl-Heinz Rummenigge (német, Bayern München)
1982: Paolo Rossi (olasz, Juventus)
1983: Michel Platini (francia, Juventus)
1984: Michel Platini (francia, Juventus)
1985: Michel Platini (francia, Juventus)
1986: Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev)
1987: Ruud Gullit (holland, AC Milan)
1988: Marco van Basten (holland, AC Milan)
1989: Marco van Basten (holland, AC Milan)
1990: Lothar Matthäus (német, Internazionale)
1991: Jean-Pierre Papin (francia, Marseille)
1992: Marco van Basten (holland, AC Milan)
1993: Roberto Baggio (olasz, Juventus)
1994: Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona)
1995: George Weah (libériai, AC Milan)
1996: Matthias Sammer (német, Dortmund)
1997: Ronaldo (brazil, Internazionale)
1998: Zinédine Zidane (francia, Juventus)
1999: Rivaldo (brazil, Barcelona)
2000: Luis Figo (portugál, Real Madrid)
2001: Michael Owen (angol, Liverpool)
2002: Ronaldo (brazil, Real Madrid)
2003: Pavel Nedved (cseh, Juventus)
2004: Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan)
2005: Ronaldinho (brazil, FC Barcelona)

2006:
1. Fabio Cannavaro (olasz, Real Madrid) 173 pont
2. Gianluigi Buffon (olasz, Juventus) 124
3. Thierry Henry (francia, Arsenal) 121
4. Ronaldinho (brazil, FC Barcelona) 73
5. Zinedine Zidane (francia, Real Madrid) 71
6. Samuel Eto’o (kameruni, FC Barcelona) 67
7. Miroslav Klose (német, Werder Bremen) 29
8. Didier Drogba (elefántcsontparti, Chelsea) 25
9. Andrea Pirlo (olasz, AC Milan) 17
10. Jens Lehmann (német, Arsenal) 13


Névjegy:
Fabio Cannavaro
Születési idő/hely: 1973. szeptember 13., Nápoly
Nemzetisége: olasz
Magasság/súly: 175 cm/72 kg
Családi állapota: nős, három gyermeke van
Posztja: középső védő
Beceneve: Berlini fal
Átigazolási értéke: 20 millió euró
Profi klubjai: SSC Napoli (1992-1995), AC Parma (1995-2002), Internazionale (2002-2004), Juventus (2004-2006), Real Madrid (2006-)
Első mérkőzése a Serie A-ban: 1993. március 7. (a Juventus ellen)
Első válogatott mérkőzése: 1997. január 22. (Észak-Írország ellen)
Klubsikerei: UEFA-kupa-győztes (1999), olasz kupagyőztes (1999)
Válogatottbeli sikerei: világbajnok (2006), Eb-ezüstérmes (2000)
Válogatottság/gól: 105/1
Honlap: fabiocannavaro.it

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Pregnant woman sitting in childbearing center
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.