– Először is gratulálni szeretnék az örmények elleni sikerhez, amellyel az U19-es válogatott az Eb-selejtezőcsoport első helyén végzett Cipruson.
– Köszönöm szépen.
– Már külföldön kereste meg Kisteleki István, miként fogadta a hírt, habozott, vagy azonnal elfogadta?
– Minden edző számára az jelenti a csúcsot, ha leülhet a válogatott kispadjára, úgyhogy ezen nem volt mit gondolkozni. Megtiszteltetésnek érzem, hogy engem bíztak meg az illetékesek.
– Nem zavarja, hogy mindössze egy meccsre szól a megbízatása?
– Úgy gondolom, nem szabad elhamarkodott döntést hozni az új szövetségi kapitányról. Tavasszal játszik újra tétmeccset a válogatott, és addig kell megtalálni a megfelelő embert a posztra. Nekem már van két csapatom, amelyek kitöltik az életemet, de az időmbe belefér, hogy segítsek, ha csak egy meccs erejéig is.
– Lehet érdemi munkát végezni ilyen rövid idő alatt?
– Átalakulás előtt áll a nagyválogatott, és egészen az alapoknál kell kezdenünk a munkát. Lelkes fiatalok kellenek a csapatba, és olyan rutinos játékosok, akik még mindig elég motiváltak. Ezt a munkát fogom én elkezdeni az elkövetkező napokban, amit majd folytat a következő kapitány.
– Ki fogja kérni elődje tanácsát?
– Jelenleg még Cipruson vagyok, értelemszerűen sem Bozsik Péterrel sem Détári Lajossal nem beszéltem még. Hazaérkezésem után azonban szeretnék mind a kettőjükkel kapcsolatba lépni, és a tapasztalataikat kikérni.
– Kanada ellen mire számít?
– Nem szabad már őket sem elintézni egy legyintéssel. Az ausztrálokhoz hasonlítanám őket, róluk sem tudtunk sokat a németországi világbajnokság előtt, mégis kijutottak a tornára, és meglepően jól is szerepeltek, hiszen nem estek ki a csoportkörben, és a nyolcaddöntőben a későbbi világbajnok csak nagy nehezen ejtette ki őket. A kanadaiakra visszatérve, a válogatott játékosaik nagy része európai proficsapatokban szerepel, úgyhogy nem lesz könnyű dolgunk, de én minden meccsemen győzni szeretnék.
– Az MLSZ Bölöni Lászlóval tárgyal a szövetségi kapitányi posztról. Ön szerint ő a megfelelő ember?
– Nem ismerem személyesen, de az eddigi eredményei mindenképpen tiszteletet parancsolnak. Portugáliában és Franciaországban is megállta a helyét. A Monacótól ugyan elküldték, de ennek a véleményem szerint nincsen különösebb jelentősége. Minden edző életében előfordul – bármennyire is profi a hozzáállása –, hogy nem találja meg a közös hangot a játékosokkal vagy a klub vezetőivel, és akkor hiába igyekszik. Ha tényleg ő lesz a kapitány, akkor remélem segíteni tud a válogatotton, de előzetesen nem akarok semmit sem mondani. A teljesítményét majd csak néhány mérkőzés után lehet majd értékelni.
