Meghalt két társunk

Délelőtt a portán csöngött a telefon és a dékánunk fia ifjabb Pap László jelentkezett a Rókus kórházból. Ő ugyanis az Orvosi Egyetemre jelentkezett, de „osztályidegen”-ként nem vették fel , így beteg szállítóként dolgozott a kórházban. Ő telefonált és egy megrendítő hírt mondott: Magócsi Pistát tegnap este térdlövéssel vitték be a Rókus kórházba. Mindkét térdénél ellőtték a lábát. Beszélt vele Pap Laci, még mielőtt műtötték volna és Pista csak azt hajtogatta: „Mit fog szólni a Chef?”(A Chef Dr.Pap László dékán volt,) Ekkor derült ki, hogy Herczegh Lajosról beszél, aki miatta halt meg, mert Ő hívta magával a kórházi látogatásra. Majdnem elejtettem a telefonkagylót. Többen tartózkodtak akkor a portán és mondhatom mindenkinek elállt a lélegzete, szinte megfagyott körülöttünk a levegő. Azonnal jelentettem a dékán úrnak, aki nyugalomra intett bennünket.

Hamarosan megtudtuk, hogy mi is történt. A két fiú elment Szűcs Zolit meglátogatni az István kórházba.

A látogatás kissé elhúzódott, igyekeztek hazafelé. Mivel közlekedés nem volt, gyalog tették meg az utat. Talán még időben haza is értek volna, de 6 óra felé a Ráday utcában találkoztak három asszonnyal, akik féltek hazamenni a szomszédos Lónyai utcába. A két lovagias fiatalember, Magócsi és Herczegh felajánlották a hölgyeknek, hogy haza kísérik őket, Lónyai utca 41.-be. Ezt a szolgálatot elvégezték Már indultak volna hazafelé, amikor egy orosz tank a Boráros téren, észrevehette őket és tüzet nyitott rájuk. Herczegh Lajost szíven lőtték, így ő azonnal meghalt. Magócsi Istvánnak a térdénél lőtték el a lábait.

Nehéz azt a nyomasztó érzést leírni, ami erre, hírre eltöltött bennünket. Mindenki lehorgasztott fejjel, szótlanul járt – kelt. Alig tudtuk feldolgozni két társunk, testvérünk elvesztését. Dékán úr intézkedett. Magócsi Pistát szülei haza szállítatták Monorra és ott helyezték végső nyugalomba. Herczegh Lajost a Teológia udvarán temettük el. A gyászszertartáson Pap László dékán hirdette a vigasztalás igéit. Mindannyian megrendülve, könnyes szemekkel hallgattuk a prédikációt, ami nem csupán búcsúztató volt, hanem biztatás és reménykeltés, hogy bízzunk Istenben és a jövőben
Nagyon nehéz leírni azt az érzést, ami eltöltötte szívünket a szertartás alatt. Szinte hihetetlen volt számunkra, két társunk elvesztése. Különösen Magócsi István esete gondolkodtatott el, mintha a lelkiismeret furdalás késztette volna ő a halálba, amiért Herczegh Lajost magával vitte a kórházba.
Ifj.Pap László elmondta, hogy a Rókus kórház sebészei és maga Pommersheim professzor is, aki operálta értetlenül álltak az eset mellett, mert orvosilag minden sikeres volt, de a beteg mégis meghalt. Talán a lelkiismeret vádolta, amikor mindig csak azt mondta:”Mit fog szólni a Chef?” (…)

Dr. Boros Gyula emlékezései