Három órával a történelmi mérkőzés előtt már jókora tömeg sereglett össze a stadionnál, a zöld-fehér mezekbe öltözött fiatalabb és idősebb szurkolók valósággal ellepték a klubház előtti parkolót.
Óvatos becslések szerint is legalább kétezren jelentek meg a Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége által összetoborzott demonstráción, hogy kultúráltan, ugyanakkor igen határozottan távozásra szólítsák fel az anyagi és erkölcsi válságba került egyesület vezetőit. Sokan balhétól, lincshangulattól tartottak, a tömeg azonban rendkívül fegyelmezetten hallgatta végig a szónokokat, köztük a klub egykori sportolóit, akik egy IFA típusú teherautó platójáról szóltak a megjelent szurkolókhoz. A plató oldaláról egy drapéria lógott, “Megtisztulást!” felirattal – és ez a szó sztrecsnadrág módjára simult a mondanivalóhoz.
A békés tüntetésen szóba került a klub múltja, jelene és – természetesen – a jövője is. A felszólások tartalmi lényege, hogy a Ferencvárosi Torna Clubnak fedhetetlen múltú és tiszta erkölcsű vezetőkre van szüksége ahhoz, hogy kilábaljon abból a tarthatatlan helyzetből, amelybe került, és amely az élvonalbeli kizárással tetőzött be. A labdarúgó-csapat kapitánya, a már a Jaszapáti elleni NB II-es találkozóra hangoló Lipcsei Péter is fellépett néhány mondat erejéig az alkalmi színpadra. A futballistát óriási vastaps fogadta. “Köszönettel tartozom azért, hogy a klub mellett álltok, nagy szükségünk van most rátok. Kérlek titeket, hogy a stadionban sportszerűen szurkoljatok. A legfontosabb, hogy megnyerjük a bajnokságot. Hajrá, Fradi!” – szólt a csapatkapitány, és már rohant is az öltözőbe, hogy a csapattal a meccsre készüljön, és kisvártatva a szurkolók is elfoglalták a helyüket lelátón.
A zöld-fehér hívek csordultig megtöltötték az Üllői úti arénát, de mintegy kétszázan Jászapátiból is érkeztek – ahogy illik, dobokkal és különféle zajkeltő eszközökkel felszerelkezve. Közülük többen nehezen döntötték el, kinek is szurkoljanak ezen a borongós délutánon, a “Hajrá, Jászapáti!” mellett a “Hajrá, Fradi!” felkiáltás is többször felharsant a vendégeknek fenntartott szektorban. “Nem volt kérdés, hogy eljövök erre a mérkőzésre. Már alig vártam, hogy életemben először belépjek ebbe a stadionba, amely igazán csodálatos” – mondta megilletődötten egy fiatal vendégszurkoló. A jászapáti játékosok többsége is csodálkozva tekintett körbe, egyikük, Horváth Róbert honlapunknak elárulta, az Üllői útihoz fogható pályán még nem játszott pályafutása során.
Feltehetően örök emlék marad a számára ez a mérkőzés, dacára annak, hogy a papírformának megfelelően a Ferencváros zsebelte be a három pontot. Bár nem olyan simán, játszi könnyedséggel, sok gólt szerezve, ahogy azt sokan várták. A Jászapáti a mérkőzés nagy részében remekül tartotta magát (igaz, a hazaiak több meccsre való helyzetet elpuskáztak), a Fradi csak egy hajrában szerzett Laczkó-góllal tudta két vállra fektetni a szimpatukusan küzdő kiscsapatot. “Nem volt könnyű mérkőzés, de mindent kezdet nehéz, a lényeg, hogy nyertünk” – foglalta össze a látottakat Bognár Zsolt, a Ferencváros védője.
A végjátékban bepréselt gólnak köszönhetően a szurkolók is örömittasan távoztak. Egy percre talán azt is elfelejtették, hogy az NB II-ben nyert meccset a csapat, s nem ott, ahová az erejét tekintve való, az élvonalban…
NB II, keleti csoport, 1. forduló:
Ferencváros-Jászapáti 1-0 (0-0)
Gól: Laczkó Zs. (83.)
Ferencváros: Kemenes – Bognár Zs., Dragóner, Tímár, Balog Z. – Szalai (Fitos, 46.), Lipcsei, Lazics, Laczkó – Deme (Bartha, 63.)- Jovánczai (Csepregi, 87.)
Jászapáti: Tajti N. – Debreczeni, Kiskapusi, Kaszás (Horváth R., 89.), Tulák – Mosonyi, Somodi – Rágó, Vígh (Kotula, 77.), Murinai – Horváth P. (Ujfalusi, 23.)
