A köztársasági elnök Luxemburg uralkodójával, Henrik nagyherceggel közösen nyitotta meg a Zsigmond királynak és korának szentelt, nagyszabású kiállítást.
A tárlatot – amelyre 20 ország múzeuma, könyvtára, egyházi kincstára, archívuma küldött műkincseket – tavasszal három hónapon át Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban is bemutatták, hatalmas sikerrel. A kiállítás nem csak Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) magyar király és német-római császár pályafutását ismerteti, de a mintegy 400 műtárgy, a szobrok, kódexek, freskók, fegyverek, az ötvösmesterség remekei minden korábbinál teljesebb képet adnak a korszak kultúrájáról és művészetéről is. A tárlat anyagának egy része Magyarországról származik, de kölcsönöztek műveket olyan világhírű múzeumok, mint a párizsi Louvre, a londoni British Museum, vagy például a bécsi Kunsthistorisches Museum.
Sólyom László magyar újságíróknak elmondta: ennek a kiállításnak az a jelentősége, hogy megmutatja a nyugatiak számára, milyen nagy és egységes volt egykor Európa. De – mint folytatta – van egy másik üzenete is. Az, hogy a kiállítás két és fél évig készült, sok ország illetékes intézményeinek hatalmas erőfeszítésével, s végül mindez óriási értéket hozott létre. “Akármilyen gondjaink vannak is otthon, egy kicsit függesszük magasabbra a tekintetünket, hogy vannak olyan dolgok, amelyek mindig fontosak” – mondta az államfő.
Szavai szerint ez a kiállítás nagy felfedezés a látogatók számára: s nem csak a luxemburgiaknak, de otthon, a budapesti tárlatot megnéző magyaroknak is az volt. Hiszen sokan azt hiszik, hogy volt Mátyás király és a Corvinák, és előtte nagyon sokáig semmi. Magyarország azonban Sólyom szerint Szent Istvántól kezdve folyamatosan benne tudott lenni az európai kultúra fő áramlatában.
Henrik nagyherceg a kiállítás megnyitásán mondott beszédében többek között arról szólt, hogy a tárlat anyaga “műkincsek páratlan kollekciója”, ami lehetővé tette a történészek számára, hogy rekonstruálják Zsigmond személyiségét, tevékenységét. “Nagy szerencsénkre ma már nem olyan zaklatottak az idők, mint voltak a XIV-XV. században” – mondta Henrik, hozzáfűzve: ennek ellenére e korszak tanulmányozása azért számos tapasztalatot nyújt mindenkinek.
A magyar államfő a kiállítás megnyitója előtt mintegy 50 perces négyszemközti eszmecserét folytatott Henrik nagyherceggel. Mint Sólyom elmondta, a megbeszélésen egyrészt a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről, illetve a magyarországi kisebbségekről, e tekintetben különösképpen a cigányokról volt szó; másrészt foglalkoztak a gazdasági helyzettel, s az Európai Unió kérdéseivel is. A megbeszélést a magyar államfő alaposnak és nagyon hasznosnak minősítette.
Henrik herceg este díszvacsorát adott a magyar küldöttség tiszteletére. Sólyom László pohárköszöntőjében szólt az 1956-os forradalom közelgő ötvenedik évfordulójáról, megköszönve a luxemburgiaknak, hogy annak idején befogadtak magyar menekülteket. A két ország kulturális kapcsolatait említve felidézte, hogy Munkácsy Mihály például élete utolsó 30 évében Luxemburgban élt és alkotott, s hogy Liszt Ferenc is itt adta utolsó koncertjét.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
