Idén sem a legjobb csapat nyert?

A hazai szakma az egyik „legbalhésabb” edzőjének tartott Kiss a FigyelőNetnek elmondta, hogy csalódást okozott számára a világbajnokság. „Volt néhány jó mérkőzés, de többségben szürke meccseket láthattunk. Egyedül a szervezésre és az atmoszférára nem lehetett panasz.” – mondta lapunknak Kiss László, akivel egyetértett Egervári Sándor is. A trénernek volt lehetősége több mérkőzést is a helyszínen végigkövetni, és elmondása szerint le volt nyűgözve a németországi fociünneptől. „Az „ellenséges” szurkolótáborok képviselői jó párszor közösen söröztek a mérkőzés előtt, pólókat cseréltek és új barátokat szereztek. Fantasztikus volt a hangulat”

„Nem a legjobb csapat nyerte a világbajnokságot, hanem az a csapat, amelyik a legfegyelmezettebben játszott.” – mondta Kiss László, aki szerint ráadásul a bírók is végig segítették az olasz válogatottat. Kiss szerint akárcsak 1954-ben – amikor a világbajnokság toronymagas esélyesének tartott magyar csapat kikapott a döntőben a németektől – idén sem a jobbik csapat nyert a fináléban.

Nem a legjobb nyert

A franciák a középdöntőtől kiváló formában játszottak és a tréner véleménye szerint ők érdemelték volna az aranyérmet. A torna egészét tekintve az argentinok is jobbak voltak az aranyérmesnél, ám nekik nem volt szerencséjük a házigazdával szemben a negyedddöntőben. „A fegyelmezett játékot Magyarországon még mindig negatív kategóriának tartják pedig meg kell tanulni, hogy hosszú távon csak így lehet egy csapat eredményes.” – tette hozzá a tréner.

Egervári Sándor ennél egy kicsit óvatosabban fogalmazott a lapunknak: „Nem érdemtelenül jutott a legjobb négy közé a német, a portugál, a francia és az olasz válogatott. A döntőben Lippiék egy hajszállal voltak jobbak ellenfelüknél, de azt nem merném kijelenteni, hogy a legjobb csapat ünnepelhetett.” A szakvezető úgy gondolja, hogy azok a csapatok jutottak a legmesszibbre, amelyek az elmúlt egy hónap alatt meccsről-meccsre javultak. „A spanyolok és az argentinok rosszul időzítettek. Volt a csoportkörben néhány remek mékőzésük, de pont amikor élesre fordult volna a helyzet, akkor bakiztak.”

Zidane fejese

A vasárnapi döntő talán legemlékezetesebb pillanata megdöbbentette a két magyar szakembert. Abban egyetért Egervári és Kiss, hogy nem a focipályára való viselkedést tanúsított a világbajnokság után visszavonuló Zinedine Zidane. Egyes híradások szerint az olasz védő leterroristázta az arab származású középpályást. „Óriási nyomás nehezedett Zidane vállára, hiszen a csapat két másik kulcsjátékosa a hosszabbításban már nem volt pályán (Vieira lesérült, Henry-t pedig lecserélte Domenech). Elveszítette a fejét, de néhány pillanattal később már ő is nagyon jól tudhatta, hogy mekkora hibát követett el.” – mondta Egervári, aki nagyon sajnálja, hogy így kellett elbúcsúznia minden idők egyik legjobb futballistájának.

A tréner már Pelét is látta játszani, de elmondása szerint még nem látott olyan produkciót egy játékostól sem, mint amit Zidane mutatott a címvédő brazilok ellen. „Az elmúlt évtized legjobb játékosáról beszélünk, aki sportszerűsége, emberi nagysága és

Klose lett a gólkirály (AP)

természetesen a tudása miatt is kiemelkedett a mezőnyből. … Sokat hallhatott már ilyet a pályafutása során, de ebben a felfokozott állapotban nem tudta visszafogni magát. Nagyon sajnálom, hogy így kellett búcsúznia.”

A vébé számokban

Harmincegy nap, 64 mérkőzés, átlag 52,5 ezres nézőszám, összesen 3,3 millió néző, 12 vb-helyszín, 147 gól – a főbb számokban így fejezhető ki a németországi labdarúgó-világbajnokság.

Óriási volt a lelkesedés a mérkőzések iránt, az 52,5 ezres átlagos nézőszám igen magas, igaz az USÁ-ban többen voltak kinn, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a mezőny tágasabb stadionokban csapott össze. A vb-n 147 gól esett, a mérkőzésenkénti átlag így szerény 2,30 találat. Ennél csak egyszer, az 1990-es tornán volt rosszabb a mutató, akkor 2,21 gól született találkozónként.

A vb legjei:

Legjobb mérkőzés: az Olaszország-Németország (2-0) elődöntő.

Legrosszabb mérkőzés: az Ukrajna-Svájc (0-0) nyolcaddöntő.

Legjobb fiatal játékos: a német Lukas Podolski.

Legjobb “öreg” futballista: a francia Zinedine Zidane.

A legnagyobb csalódást okozó játékos: a brazil Ronaldinho.

A legnagyobb csalódást okozó csapat: Anglia.

Legszenzációsabb rekord: Ronaldo megdöntötte a németek legendás futballistájának, Gerd Müllernek a csúcsát, így most már a brazil csatár minden idők legeredményesebb vb-góllövője, 15 találattal.

Buffon pedig a legjobb kapus (AP)

Legbotrányosabb együttes: Togo. A torna elején lemondott az afrikai válogatott szövetségi kapitánya, a német Otto Pfister, aki később mégis visszatért a kispadra. A togóiak az utolsó csoportmérkőzésükre csak a FIFA nyomására utaztak el, a sorozatos botrányok hátterében a ki nem fizetett prémiumok álltak.

A legkellemesebb meglepetést okozó csapat: Németország.

A legszimpatikusabb szövetségi kapitány: a német Jürgen Klinsmann.

A legnagyobb edzői tévedés: az argentin Jose Pekermann a kispadon “felejtette” Lionel Messit a németek elleni negyeddöntőben, s az argentinok kiesését követően minden szakíró ezt a hibát olvasta a tréner fejére.

Legnagyobb baki: az ukrán szövetségi kapitány, Oleg Blohin szemrebbenés nélkül közölte, hogy az olaszokat Giovanni Trappatoni irányítja. Az ukrán mesternek láthatóan fogalma sem volt arról, hogy az ellenfél edzőjét Marcello Lippinek hívják.

Legjobb játékvezető: a szlovák Michel Lubos, aki – némi meglepetésre – nem kapott szerepet sem az elődöntőkben, sem pedig a helyosztókon.

Legnagyobb bírói tévedés: az angol Graham Poll a Horvátország-Ausztrália (2-2) csoportmérkőzésen a horvát Simunicnak három sárga lapot adott, a második után elfelejtette kiállítani.

A legnagyobb botrányt kiváltó játékvezetés: a Portugália-Hollandia (1-0) nyolcaddöntőben az orosz Ivanov 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki, ez csúcs a vb-k történetében.

Legnagyobb színészek: a portugál válogatott tagjai, akik szinte valamennyi mérkőzésükön eljátszották a “nagy halált”, s a kezdetben kedvelt együttes a későbbiekben kivívta a közönség ellenszenvét az állandó műsorral.