Nyomasztó érzés, amikor egy 65 ezres arénában csend van. Márpedig az olasz Grosso gólja, amely az elődöntő 119. percében született, egy csapásra csendet teremtett a dortmundi Westfalen Stadionban. Csak valahonnan nagyon távolról hallatszott némi kiabálás: a kicsiny olasz szektorban tomboltak a vendég hívek, s borult egymás nyakába valamennyi “azurri”.
Úgy tűnik, hogy minél több csapás éri az olasz futballt a vb-n, annál jobban játszik a válogatott. A néhány nappal ezelőtt Torinóban történt öngyilkossági kísérlet, melynek során a Juventus sportigazgatója, Gianluca Pessotto kiugrott az ablakon, szinte sokkolta Marcello Lippi együttesét. Ekkor azonban összeültek a játékosok és közösen eldöntötték: innentől kezdve egykori csapattársukért, Pesottóért küzdenek tovább.
A negyeddöntőben az ukrán gárda ellen szerzett három gólt az élet és halál között lebegő sportvezetőnek ajánlották, miközben – szinte észrevétlenül – olyan egységes gárda formálódott az együttesből, amely talán soha nem küzdött még világbajnokságon.
Kedden délután futótűzként terjedt el Dormundban a hír: az olasz ügyészség azt javasolta a római bíróságnak, hogy a bundabotrányba keveredett Juventust ősztől minősítse vissza a Serie C-be, azaz az olasz harmadosztályba. Az ítélethirdetést a világbajnoki döntő másnapjára, hétfőre ígérik Rómában. Ez sem zavarta meg azonban az olaszokat, akik a világbajnokságon most játszottak a legjobban.
Vajon milyen csapást kell még elszenvednie Olaszországnak? – tette fel mindenki a kérdést az elődöntőt megelőzően. Szinte senki sem gondolta volna, hogy 120 perccel később a németeket sújtja csapás, holott az előjelek nagyon is az olaszoknak kedveztek. Világbajnokságon még soha nem nyert Németország az olasz együttes ellen, s ez a sorozat Dortmundban sem szakadt meg.
Lenn a németek (AFP)
A mérkőzést követő sajtóértekezleten Jürgen Klinsmann német szövetségi kapitány arról beszélt, hogy fiatal csapatának az is nagyszerű dolog, hogy a vb-n a bronzéremért játszhat. “Borzalmas érzés a 119. és 121. percben gólt kapni, akkor, amikor már-már azon gondolkodom, kik rúghatják majd a büntetőket a tizenegyespárbajban” – mondta a németek mestere, aki megjegyezte, hogy az ellenfél szellemesen, okosan játszott. Hozzátette, hogy együttese az Argentína elleni 120 perces csatában nagyon elfáradt, s a fáradtság jelei kiütköztek az olaszok ellen.
Néhány órával az elődöntő lefújását követően, hajnali fél kettőkor siralmas képet mutatott a dortmundi pályaudvar. A sínek között poroszkáló, üveges tekintetű német szurkolók még mindig nem hitték el, hogy kedvenceik nem kerültek be a fináléba. A város szemétdombbá változott, több ezer sörös- és borosüveg hevert az utcán, sokan a fák alatt aludtak el a meleg éjszakán.
Néhány magából teljesen kivetkőzött szurkoló olasz zászlókat égetett el, de a rendőrség nem avatkozott közbe. A vereség okozta sokk hatása szerencsére nem torkollott verekedésbe, minden sarkon három rendőr vigyázott arra, hogy ne történjen atrocitás. A hajnal közeledtével egyre többen ágyaztak meg maguknak a dortmundi pályaudvaron, várva a napkeltét és a reggeli vonatok indulását.
