Nem indult túlságosan jól ez a délutáni mérkőzés sem: a meleg úgy látszik kifogott a futballistákon, hiszen a kezdeti lendület – néhány formás kapura lövés és szélen vezetett akció ellenére – a mérkőzés első félidejének felére elfogyott. Kissé visszavettek a csapatok, a japánok beálltak védekezni, míg az „auszik” csak szenvedtek ellenfelük őrlődésében. Hatékony és látványos helyzetfelépítésre nem futotta erejükből.
Japán egyszer csak a semmiből szerzett vezetést: nyilvánvaló szabálytalanságot nem vett észre az egyiptomi Abd el-Fatah bíró, amikor érvényesnek minősítette Nakamura szabadrúgásgólját, ami előtt két japán támadó is akadályozta Schwarzer kapust. Az ausztrálok ezután majdnem az ellentámadásból egyenlítettek, de Kewell éles lövése centikkel suhant el a kapufa felett.
A mérkőzés ezek után Vidukáék kétségbeesett próbálkozásairól szólt, Japán „szamurájai” hősökként bekkeltek, kissé nézőket sem kímélő módon: csak elvétve tévedtek el az ausztrálok kapujáig, azonban ott teljesen hatástalanok voltak Nakatáék. A meccs ezen szakasza arról szólt, hogy az ausztrálok görcsösen próbáltak változtatni a helyzeten.
Nagy akarásuknak végül meglett az eredménye: alighanem csak a legfanatikusabb kenguru-pártiak hittek abban, hogy Kewellék három gólt is találhatnak az utolsó percekben. Igaz, ehhez kellett a szakvezető zseniális húzása is: a korábbi előkészületi mérkőzések hőse, Tim Cahill beállása után nem sokat teketóriázott, megfordította és eldöntötte a meccset. Két góljával hatalmas érdemeket szerzett azzal, hogy végül is 3-1-re győzni tudtak Guss Hiddink fiai. Japán azzal vesztett, hogy ráült a szerencsével megszerzett góljára, ahelyett, hogy valamiféle támadószellemiséget mutattak volna be a világnak. A kamikázék elvéreztek, mert nem voltak igazán kamikázék.
