Amikor több mint másfél éve rátaláltak „Ebu”-ra Flores szigetének Liang Bua nevű mészkőbarlangjában, a régészek egyöntetűen meg voltak győződve róla, hogy egy eddig ismeretlen emberi fajra bukkantak: méretei, koponyájának formája valamint nagysága legalábbis ezt a feltevést erősítette. Az alig egy méter magas emberelődnek grapefruit nagyságú agya volt, ami alig egyharmada a mai emberének.
A felfedezés azt az addig elfogadottnak vélt tézist döntötte meg sokak szemében, hogy az emberi egyedfejlődés egy egyenes fejlődési út lehetett. Ehelyett bebizonyosodott, hogy az eddig feltételezettél több előemberfaj létezhetett egyidejűleg egymás mellett a Földön, amelyekből aztán jó pár kipusztult, és kizárólag elődeink élték túl a viszontagságokat.
Genetikai rendellenesség?
Természetesen viták azért akadtak a Homo floresiensis körül, ám úgy tűnt, hogy idővel lassan egyetértés alakulhat ki a kutatók között az előembert illetően. Robert Martin, a chicago-i Field Museum igazgatója azonban egy mostani tanulmányában ismét felvetette azt, amit korábban is a leggyakrabban felhoztak érvként a kétkedők: a hobbitszerű ember tulajdonképpen csak a modern ember egy eltorzult változata volt.
Martin és kutatócsoportja mostani tanulmányában minden eddiginél alaposabban érvel a genetikai torzulás tézise mellett: a tanulmányban kétségbe vonják azt az elméletet, hogy a Homo floresiensis apró méretei az egyedfejlődés külön útjának eredményei, illetve hogy a szűkös táplálék és a ragadozók hiánya miatt a szigetvilágokra jellemző kisebb termetűvé való válás, törpenövés folyamata zajlott volna le itt is.
Martinék szerint az állatvilágban megfigyelhető törpésedés folyamata nem érvényes a Homo floresiensis-re, Ebu agyméretéhez ugyanis egy alig két kilós test és alig harminc centis testmagasság illene – az állatvilágban megfigyelt arányváltozások alapján. Ráadásul Martin szerint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az agy zsugorodása sohasem áll arányban a test zsugorodásával.
A korábbi vizsgálatok egyértelműen kizárták, hogy a Hobbitok a Homo erectus mikrokefáliában, azaz agyzsugorodásban szenvedő egyedei lettek volna. Dean Falk, a Florida Állami Egyetem kutatója és csapata Ebu koponyáját egy mikrokefáliában szenvedő gyermek koponyájával és agyával is összehasonlította, és a vizsgálat után úgy vélték, hogy a Homo floresiensis nem is a modern ember egy genetikusan torzult esete, hanem egy eddig ismeretlen előemberfaj.
A Science-ben azonban most Martinék hangsúlyozzák, hogy egyetlen összehasonlításból még semmilyen következtetést nem lehet levonni, mivel a mikrokefáliának is számos változata ismert. Ráadásul a Hobbitok környezetében több olyan eszközre is bukkantak, amelynek előállítására csakis a modern emberek elődje lehetett képes.
Több az érv az új emberelőd elmélet mellett?
Dean Falk a Science ugyanazon számában válaszol is a kihívásokra: beszámolója szerint nemsokára befejeznek egy részletes vizsgálatot a mikrokefáliára vonatkozóan, amely végképp kizárja majd a genetikai rendellenességre vonatkozó tézist. Falk állítása szerint, míg a mikrokefáliában szenvedők agya idős korukra nemcsak összemegy, hanem egyben ki is simul, addig a Homo floresiensis koponyájának belsejéből jól kivehető, hogy agya egykoron nem zsugorodott össze, és nem is simult ki.
Mikrokefáliáról Falk szerint azért sem lehet továbbá szó, mivel Ebu lábának és vállcsontjainak maradványai szintén nem egyeznek meg elődeink hasonló tagjainak méretével.
Richard Potts, a neves Smithonian Institution előemberekkel foglalkozó programjának igazgatója a National Geographic angol nyelvű honlapjának úgy vélekedett, hogy a Homo floresiensis kapcsán valóban sok a kérdőjel, ám egyelőre még mindig több érv szól egy eddig ismeretlen emberi faj felfedezésének tézise mellett, mint a genetikusan eltorzult emberelőd elmélet mellett. Újabb vizsgálatok persze megdönthetik az elméletet, ám ezek egyelőre váratnak magukra. Potts szerint pedig addig is a mostani tudásunk szerint jobban megalapozott, mélyebben alátámasztott tézist kell elfogadnunk.
