1958-ban a Művelődési Minisztérium divatstúdiót alapított, amelynek feladata az ízlésalakítás volt. A jelszó: Divatot a dolgozó nőnek! Az itt tervező iparművészek hetven divatgrafikája látható az Iparművészeti Múzeumban. Hajdú Katalin, Kruppa Gabriella, Soltész Nagy Anna, Szilvitzky Margit és Záhonyi Lujza közel egy időben végeztek az Iparművészeti Főiskolán, az első ilyen szinten képzett generációt alkották. A legkülönbözőbb technikával készítették munkáikat. Használtak temperát, alkalmazták a ragasztásos módszert, akvarellt és tusrajzot készítettek.
A „munkáltató” a művésznőkkel szemben támasztott elvárását havi tíz zsűrizett modell megtervezésében állapította meg. A terveket, melyek érzékenyen követték, de nem másolták a párizsi divatot, szigorú szakmai zsűri bírált el. A konfekcióüzemből kikerülő, igényes modelleket a Kecskeméti u. 4 sz. alatti üzletben árusították. A vevőkört tanárnők, orvosnők, nagykereskedelmi vállalatok igazgató-feleségei, művészek és értelmiségiek, színésznők, a rádió és a televízió munkatársai alkották, vagyis azon dolgozó nők, akik igényelték a legújabb divatot, de nem volt idejük, pénzük szalonban varratni. 
A Divatstúdió éves rendszerességgel mutatta be a legújabb kreációkat a Fészek Klubban rendezett bemutatókon. S tartott mindez a hatvanas évek végéig, amikor – főképp az elterjedő nagyipari konfekció gyártás rentabilitási mutatóinak kényszerére – a Divatstúdió beolvadt a Komplex Textilstúdióba, majd megszűnt.
A bemutatott kor stílusa változatos, gyorsan újuló képet mutat. Az ötvenes években jellemző a karcsúsított derék és a szűkszoknya. Divatba jön a műbőrkabát, a máig népszerű halásznadrág és otthonka is. Később hódít a karcsúsított, mély dekoltált koktél ruha. A Bécsből beszerezhető orkán kabát a kiváltságosok viselete volt. A hatvanas évek eleje a molett nőknek kedvezett, hálás divatműfajjá vált ugyanis az ingruha. A divat szellemiségéhez hozzátartozik, hogy a hölgyek göndör fürtjeit felváltja az egyenes, tupírozott frizura. A hatvanas évek második fele a mini szoknya korszaka, ugyanakkor divat a nadrágszoknya, és nadrágkosztüm is.
A kiállítás az alkotók visszaemlékezéseivel, neves fotóművészek fényképeivel, keramikusok által készített divattörténeti babákkal, és – a divatrajzok mellett – néhány ruhával, kalappal, táskával idézi meg a divatszakma hőskorát, az ötvenes-hatvanas éveket, de emellett feleleveníti a korabeli Budapest hangulatát is, hiszen az öltözködési divat sokak szerint a kultúra összes megnyilvánulásától erőteljesebben idézi meg az adott kort, annak ízlését és ideálját, lelkületét és hangulatát.
A passzív szemlélődés mellett az érdeklődő különböző programokban is részt vehet. Míg a felnőttek kedvükre lapozgathatnak a témához kapcsolódó újságokban, addig a gyerekek rajzolhatnak és stílszerűen papírbabákat öltöztethetnek. Emellett a látogatókat minden hónapban beszélgetések és korabeli filmek vetítése várja.
Az Iparművészeti Múzeum április elsejéig várja a nosztalgiázni vágyókat és nem utolsó sorban a retro stílus kedvelőit.
