Helyi madár
A kiwi ez esetben nem gyümölcsöt, hanem madarat, mégpedig az új-zélandiak címerállatát, a biológiai ritkaságnak számító, ennélfogva védett, szárnynélküli, szőrmebundára emlékeztető tollakkal rendelkező gyalogos madarat jelenti. A kiwi a helybelieknek több mint madár, a nemzeti identitás emblémája. (A magyar könyvekben szimpla v-vel írják a madarat, de a helyi hivatalos nyelvben a neve dupla w-vel irandó.)
A maori kultúrába lépten-nyomon belebotlunk. Bár ők is bevándorlók ezen a szigeteken, de valamivel korábban (mintegy ezer éve) érkeztek, mint az újkor felfedezői. A mai utazónak úgy tűnik, hogy a népek együttélése paradicsomi. Ránézésre is sokféle népcsoport lakik Új-Zélandon. A helybeliek eredetüktől és bőrszínüktől függetlenül – számunkra kicsit meglepő módon – rettentő büszkék a maori kultúrára, lépten-nyomon népszerűsítik azt. Ma a lakosság mintegy 11 százalékát alkotják az őslakosok leszármazottai. A törzsi alapon szerveződött maori népcsoport tagjai láthatóan erősen integrálódtak a társadalomba, minden foglalkozásban megtalálhatók. Érdeklődésünkre, hogy ez családi kapcsolatokat, vegyes házasságokat is jelent-e, azt a választ kaptuk, hogy a maorik azért jobbára egymás között házasodnak. Elöljárójuk (királyuk, vagy királynőjük) fontos szereplője a politikai életnek. Mellettük az európai, ázsiai és óceániai kultúra egymás mellett élése és gazdag választéka sajátos hangulatot ad a szigetországnak.
Éghajlat és a látnivalók
Az utazók és az átmenetileg munkát vállalók, vagy végleg letelepedők számára is kedvelt úti cél lett Új-Zéland. Próbáltuk megfejteni ennek okát. A klíma kedvező, nyáron sincs túl meleg, a tél is mérsékelten hideg. Kicsit az ibériai félsziget országaihoz hasonló az éghajlat. Fantasztikus 15 ezer km hosszú partszakaszuk van, amelyben a homokos beach-től a fjordig minden megtalálható a vízi sportot kedvelők nagy örömére. Hihetőnek tűnt a hír, hogy gyakorlatilag minden családnak van valamilyen vízi járműve. A nagyobb déli szigeten számos kétezer méter feletti hegycsúcs található, ahol a téli sportok is űzhetők, a kisebb északi szigeten a felszínt alakító vulkáni tevékenység nyomával, különlegességet produkáló geotermikus jelenségekkel találkozhatunk.
A helyiek büszkék rá, hogy a sajátos vulkáni alakzatok szolgáltak a Gyűrűk ura forgatás helyszínéül. Ha ehhez hozzávesszük, hogy kb. négy millió lakos van csak (a négylábúak száma ennél jóval nagyobb), a mindennapi élet pedig láthatóan az amerikai-európai mércéhez képest alacsonyabb fordulatszámon pörög, akkor talán már meg is találtuk a magyarázatot. És ehhez hozzátehetjük azt, hogy az egy főre jutó golfpályák száma állítólag itt a legmagasabb a világon. A golf kedvelői számára ez is további csáberőt jelent, ránk nem volt ekkora hatással.
A flóra és a fauna az európai szem számára fantasztikus látnivalókat nyújt. Néhány földtörténeti ritkasággal is találkozhatunk. Az európaiak „áldásos” működésének köszönhetően a huszadik századra nagyrészt kiirtott, de ma már megkímélt és nagyon lassan növekvő, szintén csak ezen a klímán élő egy-két ezer éves sudár kaurifenyők mellett a dinoszauruszok korában is élt gyíkfajta, a tuatara, no meg a különleges kiwimadár ad ízelítőt a kínálatból. Jó hír viszont, hogy ragadozó állatok, sőt kígyó sincs a szigeteken.
Békés megegyezés
Ahogy a térségben sok helyen, itt is James Cook angol utazó nevéhez fűződik a kapcsolatfelvétel a világgal, amely az 1830-as években – a franciákkal folytatott versenytől is űzve –sajátos angol gyarmatosításhoz vezetett. Az európai felfedezők, majd az őket követő hajósok és misszionáriusok nyomán tapasztalható erős európai „érdeklődés” oda vezetett, hogy 1833-ban James Busby személyében az angol kormány hivatalos képviselőt jelölt ki Új-Zélandra, aki jó közvetítőnek bizonyult az őslakosokkal folytatott párbeszédben is. A maori törzsfők hamar felismerték, hogy elkerülhetetlen az európai hódítókkal való kiegyezés és néhány éven belül hajlandónak mutatkoztak elfogadni a brit védelemre vonatkozó ajánlatot.
Ez vezetett az 1840. február 6-i waitangi egyezményig, ahol a brit koronát William Hobson kapitány képviselte. Az egyezményt angolul és maori nyelven is felolvasták. Az angol képviselő lakóhelyének számító birtok parkjában felépített sátrakban összegyűlt 43 törzsfő a helyszínen aláírta a „két nép egy nemzet” deklarálásáról szóló okmányt, majd az országban széthordva további 500 törzsfő is aláírásával szentesítette azt. Írásos alkotmány hiányában ez az ország alapítási okmánya, amely utat nyitott az angol gyarmatosításnak, de formailag szuveneritást biztosított a maori lakosságnak.
A tengerparti birtok ma gondosan karbantartott múzeum, ahol nemcsak Mr Busby helyreállított egykori rezidenciáját és a későbbi bővítéseket, de a pazarul díszített, az egyezmény 100 éves évfordulójára épített és Új-Zéland legszebb whare runangáját, azaz maori gyűlésházát is meg lehet látogatni. További látnivalót kínál a tengerparton fekvő hatalmas park, középen az ugyancsak kauriból faragott 33 méteres zászlórúdon büszkén lobogó angol, a maori és az új-zélandi zászlókkal, sportlétesítményeivel (elmaradhatatlan golf, bowling és jacht klubjaival) csodás sétaútjaival és pompás virágoskertjeivel. Külön nevezetesség a tető alatt kiállított 36 méter hosszú, díszes harci kenu, amelynek hajtásához minimum 76 evezősre van szükség. Három hatalmas kaurifenyőből faragták. Mellette illusztrációként látható egy hatalmas fatörzs, amelynek átmérője révén képet lehet alkotni a fa méretéről. Amikor kipróbálták a kenut a vízen 150 maori evezőssel, állítólag gyorsabban haladt, mint egy ágyúnaszád.
A folytatás gejzírekről, a fővárosról és sok minden másról hamarosan olvasható az FN Utazás rovatában.
