A kötőmód (a Konjunktiv) a német nyelvben azt fejezi ki, hogy a beszélő a cselekvést, történést, létezést nem valósnak (reálisnak), hanem irreálisnak tekinti. Kizárólag annak a kifejezésmódja, miként viszonyul a beszélő a tényálláshoz.
A Konjunktiv alakjait – jelentésüktől függően – két csoportra oszthatjuk:
Konjunktiv I. – Konjunktiv Präsens (függő beszéd jelen idő)
• Konjunktiv Perfekt (függő beszéd múlt idő)
• Konjunktiv Futur (függő beszéd jövő idő)
Konjunktiv II. – Konjunktiv Präteritum (feltételes mód jelen idő)
• Konjunktiv Plusquamperfekt (feltételes mód múlt idő)
• Würde-Formen (würde alak + főnévi igenév)
Bildung von Konjunktiv Präteritum (Feltételes mód jelen idő képzése):
Fontos!• Kötelező a hagyományos képzés az alábbi 8 igénél:
• haben – hätte
• sein – wäre
• können – könnte
• müssen – müßte
• dürfen – dürfte
• mögen – möchte
• sollen – sollte
• wollen – wollte
Egyéb igéknél választhatók, a körülírásos alak a gyakoribb.
Gyakran használt hagyományos alakok:
ich käme, ich bekäme, ich ginge, ich bliebe, ich wüßte, usw.
• Feltételes mondatokat a wenn kötőszóval képzünk. (Mellékmondati szórend!)
z.B.: Wenn ich Zeit hätte, ginge ich schwimmen.
Ich ginge schwimmen, wenn ich Zeit hätte.
Ha a mondatot wenn kötőszóval kezdjük, a vessző két oldalán kötelezően igék állnak.
• Ha a mondatnak csak az egyik felét fogalmazzuk meg, óhajtó mondatot /Wunschsatz/ alkotunk. Négy variációját használjuk:
z.B.: Bárcsak lenne pénzem!
Wenn ich doch Geld hätte!
Wenn ich nur Geld hätte!
Hätte ich doch Geld!
Hätte ich nur Geld!
