Az anyagot azonban nemcsak az irodalom klasszikusainak műveiből szemezték ki, hanem az újságírói és zenei nyelvezetből is. Bekerültek a kötetbe „gyöngyszemek” az internetes fórumokból és naplókból úgyszintén – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.
A sértegetést, mint művészetet, Jorge Luis Borges argentin író határozta meg egyik könyvében, és egyik leghíresebb példája Shakespeare Lear királyában található. Kent hercege minősíti (Vörösmarty Mihály fordításában) a következőképpen Oswaldot, Goneril udvarnokát: „Gazember, tányérnyaló, háromöltözékű… piszkos harisnyájú, tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang.”
A kritika úgy értékeli, hogy a sértegetések között vannak ugyan szellemesek, és ezekből ihletet meríthetnek a politikusok is, de bekerültek a kötetbe olyanok is, amelyekben a művészet még csak nyomokban sem található meg, közönségesek, tiszavirág-életűek, és nem mozgatják meg a képzeletet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
