A birtokos névmás egy személy vagy dolog birtoklását, ill. egy más személyhez vagy dologhoz való tartozását fejezi ki.
Grammatik (nyelvtani összefoglaló):
enyém – mein
tiéd – dein
övé – sein, ihr, sein
miénk – unser
tiétek – euer
övék – ihr
Öné/Önöké – Ihr
Használata:
• A birtokos névmásnak kétféle mondattani szerepe van. Állhat birtokos jelzőként:
Ist Frankreich dein Vaterland?
És önálló mondatrészként:
Ja, das ist meins.
• A jelzői birtokos névmás ragozása megegyezik az ein határozatlan névelő ragozásával.
Die Großmutter liebt ihr Kind.
Der Großvater liebt seinen Sohn.
• A birtokos névmást önállóan csak akkor használhatjuk, ha a közlésünk előzményeiből már ismert a birtok. Mindig hangsúlyos, hiszen a birtokszó helyett nyomatékosít.
Hier liegt eine Tasche. Ist sie deine?
Ja, sie ist meine.
Hier liegt ein Schirm. Ist er deiner?
Ja, er ist meiner.
• Mivel a birtokos névmás határozott névelő nélkül áll, felveszi a határozott névelő végződéseit, amellyel jelzi a birtok nemét, számát és esetét:
z.B.
Nom.: mein Tisch; meine Oma
Akk.: meinen Tisch; meine Oma
Dat.: meinem Tisch; meiner Oma
Gen.: meines Tisches; meiner Oma
Fontos!
• A birtokos névmás nem tudja megkülönböztetni a hímnemet és a semleges nemet!
• Van egy másik kifejezés is a birtokosra.: gehören + Dat.
z.B.: Ez az én könyvem. → Das ist mein Buch. → Das Buch gehört mir.
