A világ legtöbb államának komoly gondot okoz, hogy biztonságos helyet találjanak az évszázadokig sugárzó elhasznált fűtőanyagok tárolására.
Ausztrália volt miniszterelnöke saját országát találja megfelelőnek erre a célra, mert – mint mondta –, az elhagyatott területeken, nagyvárosoktól távolfekvő észak-nyugati és északi részeken, a kőzetrétegek nagyon stabilak, ott lehetne mély aknákat fúrni, hogy eltemessék a végterméket. Amiatt sem kell aggódni, hogy a kőzetréteg alatti víz elhordaná az anyagot. Hawke szerint a problémát Ausztrália tudná kezelni a legbiztonságosabban.
Az említett területen leginkább az ausztrál őslakosok élnek. Nina Brown, az idős bennszülött nők egyik tanácsának képviselője részt vesz az atomhulladék ellenes kampányban is. Elmondta, hogy 1998-ban hallották először, hogy egy nemzetközi konzorcium azon gondolkodik, hogy Ausztrália megfelelő lerakóhely lehetne, „2000-ben azonban elzavarták őket az országból. Az ország népe nem lesz vevő az ötletre” – jósolta.
Bob Hawke ugyan számít politikai ellenállásra, de szerinte a helyi közösségeket kompenzálhatják, mert az ügylet jelentős bevételt hozna Ausztráliának. A hatalmas pénzügyi vonzat lehetőséget teremtene, hogy az ország nagyon is komoly problémáival foglalkozhassunk – mondta. Környezetvédelemre, és a bennszülött lakosság segítésére fordíthatnánk az összeget – folytatta. Úgy véli, hogy tárgyalnának velük erről az őslakosok, mint ahogy a bányavállalatokkal is megtették.
Nina Brown azonban azt emelte ki, hogy a kormány tizenkét év alatt képtelen volt megtalálni a megfelelő lerakóhelyeket és megszerezni a helyi közösség jóváhagyását ahhoz is, hogy saját országuk által termelt, atomhulladékot eltemethesse. Hozzátette: sok bennszülött közösség számára saját életformája fontosabb, mint a pénz.
A világ energiaéhsége azonban egyre nő, valószínűleg atomerőművek is sokáig léteznek még, így létezik majd az atomhulladék problémája is. Úgy tűnik azonban, hogy a hulladék lerakása a ritka lakosságú területeken mégsem lesz olyan könnyű, mint eredetileg gondolták.
