Hulladékégetés elleni akciónap
A világon 51 országban a GAIA (Global Alliance for Incinerator Alternatives) nemzetközi szövetség szeptember 7-én tartja a hulladékégetés elleni világnapot. Ennek keretében mintegy 200 civil szervezet akciók, demonstrációk keretében hívja fel a figyelmet a hulladékégetés gazdasági és környezeti problémáira. Idén először magyarországi civil szervezetek is csatlakoztak a rendezvényhez.
Magyarországon jelenleg egy kommunális hulladékégető van. A rákospalotai égető rekonstrukciója már a decemberi határidő előtt elkészült. A rekonstrukció költsége 19 milliárd forint, amelynek következtében a kapacitás az eddigi évi 350 ezer tonnáról 420 ezerre bővült. Ide kerül a fővárosi hulladék több mint fele.
A hulladékégetés a legköltségesebb és környezetvédelmi szempontból sem a legelőnyösebb hulladékkezelési megoldás. Ennek ellenére több kommunális hulladékégető építését tervezik Magyarországon, többek között: Győrött, Orosházán, Várpalota-Inotán és Gyöngyösön – mondta szerdán Tömöri Balázs a HuMusz (Hulladék Munkaszövetség) munkatársa a nemzetközi hulladékégetés elleni világnap alkalmából Budapesten tartott demonstráción. Az egyik talán legfontosabb érv, ami ez ellen a módszer ellen szól, hogy a nagy befogadóképességű égetőket a gazdaságos üzemeltetés érdekében folyamatosan etetni kell. Vagyis ez azzal a látszatmegoldással jár, hogy gyorsan eltüntethető a hulladék, de nem ösztönöz a hulladéktermelés csökkentésére vagy csökkentésre.
Gazdaságossági probléma, hogy a hulladék csak energiaként hasznosul, míg az anyagráfordítás már nem térül meg. Ezzel szemben az újrahasznosítással csökkenthető lehet az elsődleges nyersanyag-igény. Az eredeti nyersanyag kitermelése és feldolgozása több energiába kerül, mint az újrahasznosítás, nem beszélve a készletek végességéről. Mindemellett a gyártók gyakran túlbecsülik az energiából származó bevételt, holott a megtermelt energia nagy része az üzem saját szükségletét fedezi.
Az égetőművek a drága és bonyolult technológia miatt igen költségigényes beruházások, viszont kevés munkaerőt igényelnek. Ezzel szemben az újrahasznosítás kisebb kapacitású helyi jellegű beruházásként is megvalósítható, és több embernek nyújt munkaalkalmat.
Egy indiai példa mutatja, hogy 3500 tonna hulladék elégetése 119 millió dollárba kerül és 320 fő munkaerőt igényel, míg ugyanekkora mennyiség újrafeldolgozása 4,6 millió dollárt és 5600 fő munkaerőt igényel.
Mindemellett számos vizsgálat kimutatta az égetők egészségre gyakorolt káros hatását, ugyanis az égetők közelében a lakosság daganatos és légúti megbetegedéseinek aránya, valamint a születési rendellenességek aránya is magasabb. Ennek oka a füstgáz mérgezőanyag-tartalma (dioxin, nehézfém, nitrogén-oxidok, koromszemcse).
Tömöri szerint éves szinten mintegy 1-3 százalékkal növekvő kommunális hulladék kezelésére az égetésnél gazdaságosabb megoldás az újrahasznosítás, de a hulladékhegyek problémáját ez sem oldja meg. A tényleges megoldást a hulladék keletkezésének megelőzése jelentené, amire egyrészt a betétdíjas rendszer visszaállítása, valamint a felesleges túlcsomagolás visszaszorítása és a fogyasztói szokások megváltoztatása jelentene megoldást. A szaktárca részéről viszont hiányzik az erre vonatkozó megfelelő stratégia és a civil szervezetekkel való együttműködési szándék.
