Az osztrák fővárosban kedden kezdődött a Csernobil Fórum kétnapos konferenciája, amelyre az ENSZ 8 szakosított szerve – közöttük az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) – és Ukrajna, Oroszország, valamint Fehéroroszország közel 100 szakértője készített jelentést az ukrajnai atomerőműben 1986. április 26-án történt katasztrófa következményeiről.
A jelentés szerint a csernobili atomerőmű négyes blokkjának katasztrófája nyomán 600 ezer ember, – alkalmazottak, a mentési munkálatokban résztvevők, valamint a környéken lakók -, volt nagy sugárterhelésnek kitéve. A sugárzás eddig 56 halálos áldozatot követelt: a szakértők szerint a csernobili tűzlokalizálási és mentési munkálatokba közvetlenül bevont mintegy ezer ember közül 47-en haltak meg a sugárzás következtében, valamint 9 gyermek, akik a sugárzás okozta rákbetegségben haltak meg.
Korábban olyan félelmek kaptak hangot világszerte, hogy a csernobili katasztrófa következtében fellépő betegségek áldozatainak a száma eléri majd a 15 ezret is. A hétfőn Bécsben ismertetett jelentés szerint azonban ez a szám maximum mintegy 4 ezer lehet, tekintettel arra, hogy ennyi a megnövekedett sugárzás miatti rákos megbetegedések száma. Azonban e betegek körében mintegy 99 százalékos a túlélési arány.
A jelentés összeállítói szerint a környezeti károk is kisebbek a korábban feltételezettnél. A csernobili atomerőmű közvetlen környezetén kívüli területek radioaktív szennyezettsége az elfogadható szinten belül maradt. – A legtöbb területen a problémák gazdasági és pszichológiai jellegűek, nem pedig egészségügyiek vagy ökológiaiak – idézte az osztrák tömegtájékoztatás Mihail Balonovot, a Csernobil Fórum tudományos vezetőjét.
A szakértők szerint közel 20 évvel a katasztrófa után még ma is hiányoznak Ukrajnában azok az információk, amelyek ahhoz kellenének, hogy egészséges és produktív életet lehessen élni azon a vidéken. Hiányoznak olyan programok is, amelyekkel legyőzhető lenne a környékbeliek “áldozati mentalitása”. A szakértők ugyanis úgy vélik, hogy a sugárfenyegetettségről alkotott mítoszok fennmaradása bénító fatalizmushoz vezetett az érintett területek lakossága körében.
