A nagy jelentőségű bejelentés újabb bizonyítékokat adhat a régészek és vallástörténészek kezébe.
Az archeológus többször is titokban találkozott egy beduinnal a Júdeai-sivatagban (a Jordán folyótól és a Holt-tengertől nyugatra fekszik ez a terület), pontosabban a sivatag egy elhagyatott völgyében. Eshel professzor elmondása szerint az első találkozón a beduin megmutatott neki két tekercsdarabot, amelyekért a feketepiacon állítólag 20 ezer dollárt kínáltak neki. Végül a régész 3000 dollárért vásárolta meg azokat, de csak a második találkozójuk után, idén márciusban.
Nem csempészték ki a töredékeket
Aki ismeri az arabok, beduinok alkudozási szokásait, az nem lepődhet meg az eredeti ár drasztikus zuhanásán. Eshel egyébként azt hitte, hogy az első, sikertelen találkozás után soha nem látja többé a tekercsdarabokat, és azokat külföldre fogják csempészni, de végül nem így történt.
Az Eshel professzor által bemutatott tekercseket jelenleg is elemzik az izraeli régészeti hatóságok. Minthogy ez az elemzés éppen hogy megkezdődött, Amir Ganor, az Izraeli Régészeti Hivatal archeológiai lopásokkal foglalkozó osztályának vezetője (már a beosztása sem mindennapos!), nem kívánt nyilatkozni a felülvizsgálat eredményeiről. Ugyanakkor megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy nemrégiben több antik(/nak hitt) leletről derült ki, hogy modernkori hamisítványok, ezért érdemes az óvatosság a mostani felfedezésekkel kapcsolatban is.
A 2000 éves tekercsek meglepték a tudóst, hiszen a Holt-tenger térségéből fél évszázada nem került elő hasonló lelet, s a régészek már-már feladták a reményt, hogy újabb eredményeket mutassanak fel az ásatásaik nyomán. Az utolsó tekercset a Júdeai-sivatagban 1965-ben találták meg – magyarázta Eshel a Jerusalem Post című izraeli lapnak. A tudományos köztudatban már úgy szerepelt ez a vidék, mint ahol lehetetlen újabb leleteket találni – tette hozzá.
A most megtalált tekercsek tartalma
A két kisebb, barnára színeződött állati bőrdarab, a most megtalált tekercsmaradványok héber szövegű sorokat tartalmaznak a Bibliából, egészen pontosan az Ószövetségből, Mózes III. könyvéből. Ez a legendák szerint Mózesnek tulajdonított írás az áldozatokról, a papokról, vagyis Áron fiairól szól, akik a vallási rítusokat hajtották végre a zsidók között. (A III. könyv kicsit eltér a Biblia szövegkörnyezetétől, hiszen többnyire csak törvényeket, vallási előírásokat tartalmaz, kevésbé elbeszélő jellegű.)
Eshel szerint a tekercs fellelési helye alighanem azokban a barlangokban lehetett, ahová a zsidók bújtak a rómaiak elől a második században. Ezek a barlangok Nachal Arugotban vannak, és a Bar-Kochba-féle zsidó felkelés nyomán elrejtőzni kényszerülő emberek vihették magukkal a menedékhelyekre az ószövetségi szövegeket (talán valamikor a Kr. u. 132-135 közötti években, vagy azután). Ez immár a 15. tekercs, amelyet hasonló korból fedeznek fel a környéken, viszont csupán az első, amelyben Mózes III. könyvét jegyezték le.
Nem lehetett kihagyni
Eshel utóbb azzal indokolta a töredékek megvásárlását, hogy nem bírta volna elviselni, hogy a szeme láttára esnek szét a tekercsek. Jóllehet a régészek nem szoktak vásárolni, most olyan tudományos jelentőséget tulajdonított Eshel a leleteknek, hogy „nem hagyhatta ki” a kedvező alkalmat.
Még azt is bevallotta, hogy ő személy szerint igencsak irigykedett a beduinra, hogy annak sikerült megtalálnia a tekercseket. A Bar-Ilan Egyetem professzora ugyanis 1986 óta végez ásatásokat a Júdeai-sivatagban. (És amint azt már említettük, 1965 óta nem találtak hasonló jelentőségű dokumentumokat, úgyhogy ilyen szempontból Eshel életében is nagy jelentőségű eseményről van most szó.)
A Holt-tengeri tekercsek és az esszénusok
A Holt-tengeri tekercsek 1945 és 1956 között változtatták meg az ókorról, az ókori Közel-Keletről alkotott képünket. A tíz-tizenegy év alatt mintegy ezer darabot fedeztek fel a tekercsekből az itteni barlangokban. A felfedezések a bibliai kort egészen más megvilágításba helyezték. Rábukkantak ugyanis például az esszénusok írásaira. Az esszénusok egy olyan vallási közösséget alkottak, amelynek hagyományai rendkívüli módon hasonlítottak a keresztényekéhez (a kereszténység megjelenése előtt évtizedekkel, illetve évszázadokkal), s akiknek az írásos művei a Biblia keletkezésének megértéséhez, különösen az Újszövetség keletkezésének feltárásához járulhatnak hozzá.
Az esszénusok persze nem voltak „keresztények” – a mai értelmben véve – és zárt közösségeket alkottak, így a külvilág hatásai csak gyengén módosították eredeti elképzeléseiket, amelyek meglepő módon esnek egybe a nyitottabb keresztény csoportok kultuszaival. Az esszénusok és a keresztények kapcsolatát még jelenleg is vizsgálják a tudósok. Egyes feltételezések Jézus személyét, illetve Keresztelő Szent Jánost is kapcsolatba hozták az esszénus szektával, de erre kétséget kizáró bizonyítékot még senki sem tudott felmutatni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
