Zalakaros, a parkos

Vasárnap dél, rekkenő május végi hőség. Ez a szezon első igazi kánikulai hétvégéje. Negyedórás parkolóhely-keresés után jutunk el a fürdő pénztárához, ahol a nyolcból épp csak egy üzemel. A pénztár ezen részén táblát nem találunk, amely útbaigazíthatna bennünket, hogy pontosan mennyibe is kerülnek a jegyek, illetve hogy milyen zónák vannak, melyik mit tartalmaz.

Valószínűleg az információhiány okozza a fennakadást is: egy nagycsalád szülőkkel, nagyszülőkkel, gyerekekkel küzd a legkedvezményesebb jegyért. A sor áll, csak duzzad, apuka már tíz perce harcol a pénztáros hölggyel, az emberek egyre türelmetlenebbül pillantgatnak a pénztár felé. Előttem két nagyothalló német öreg ordítva taglalja, hogy Kalinyingrád Oroszország része, hiába Észtországtól nyugatra terül el.

Hirtelen egy középkorú hölgynél elszakad a cérna: odafurakodik a pénztárhoz, és beolvas a hölgynek, nincs neki ideje fél órát sorban állni, amikor ketyeg a parkolóóra. A pénztáros sajnálkozik, de a többiek mind egyszerre mentek ebédelni. Negyed óra bamba várakozás után aztán kinyílik még néhány pénztár, és a tömeg betódul a fürdőbe. Betódul a kellemes zöld parkba, az árnyat adó öreg fák alá.

Mert a fürdő parkja igazán gyönyörű, a pázsit néhol valóságos pipitéroázisba alakul át. Árnyékot könnyűszerrel találunk, a medencék közül pedig a leghidegebbet, a sportmedencét választjuk. Kicsit sajnálom, hogy nem klasszikus ötvenméteressel van dolgunk, amelyben rendesen tempózhatnánk néhányat, a gyerekek pedig ugrálhatnának a startkőről, de a víz így is nagyon kellemes, és jólesik a keresztben úszkálgatás is.

A szabadtéri termálvizesmedence-felhozatal bőséges, a gyerekes szülőknek igazán nem kell aggódniuk, hogy csemetéjük nem találja fel magát. Van medencéjük a legapróbbaknak, és van kettő a nagyobbaknak (az egyik csúszdával), amelyekbe már apát-anyát is be lehet rángatni. Az élményrészleget erősíti néhány óriáscsúszda, amelyeket ottjártunkkor még nem nyitottak meg, de a medence jól láthatóan közel állt a befejezéshez. Van hullámmedence is, pimasz fotósok az év portréit készíthetik el itt.

Kinn a gyógyvonalat két, közel 40 ˚C-os vizű medence képviseli, mindkettő leárnyékolt. Ezekben a medencékben az átlagéletkor hatvan felett van, és gyakrabban hallani német szót, mint magyart. Német-osztrák dominancia és magasabb átlagéletkor jellemzi a fedett élmény- és gyógyfürdőrészleget is.

De maradjunk kinn, a park verhetetlen. Az étel-ital választék nagyszabású: az olasz konyhára, a könnyű salátákra vagy a jó fokhagymás lángosra vágyók éppúgy találnak kedvükre való ételt, mint a hagyományos magyar konyhának hódolók.

A fürdő tehát rendben van, a kérdés már csak az, hogy érdemes-e egy teljes hétre leköltözni az ország e távoli sarkába. Zalakaros a nagy turistakiszolgálásban, különösen a német nyugdíjasok kegyeinek keresésében elvesztette kedves falusi báját (egyébként is már város). Hatalmas szállodák épültek, a régi hangulatos parasztházakat gigantikus giccspaloták váltják fel, és hiába csupa virág az egész, leginkább unalmas német városkában érezzük magunkat.

Kárpótol viszont a táj, és a környező, valóban hangulatos falvak. Felkeresésükhöz a legélvezetesebb közlekedési eszköz a bicikli, például a Tüskevár forgatási helyszínére. Kellemes egész napos kirándulás lehet a Kis-Balaton körbetekerése, a balatonmagyaródi Kányavári-szigeten pedig hosszabb sétát is tehetünk, szúnyogkrém nélkül azonban ne induljunk útnak.

Kisebb túra keretében elbringázhatunk a kápolnapusztai bivalyrezervátumba is, ahol elképesztő teljesítményekkel találkozhatunk. A közel négyszáz fős állomány szaporodásának „terhe” ugyanis két hím vállán nyugszik, egy elismerő pillantást mindenképpen megérdemelnek.