Szuperóriás csillagok trióját sikerült azonosítaniuk a tudósoknak Tejútrendszerünk „átfésülésekor”. Mindhárom égitest életciklusa vége felé jár: vörösek, (viszonylag) hidegek és
fényesek. De nem ez a különlegességük, hanem az, hogy alighanem az univerzum jelenleg ismert legnagyobb csillagai.
A most újra besorolt szuperóriás trió tagjai mindannyian tízezer fényéven belül, a mi galaxisunkban találhatók. Közülük a KW Sagitarii 9800 fényév, a V354 Cephei 9000, a KY Cygni pedig 5200 fényév távolságban van a Földtől. Mindezt hétfőn, az Amerikai Asztronómiai Társaság San Diego-i éves közgyűlésén jelentette be egy tudóscsoport.
|
A trió mellett eltörpül a jól ismert vörös szuperóriás, a Betelgeuse, amely az Orion csillagkép legfényesebb alkotója. A Betelgeuse átmérője 650-szer nagyobb, mint a Napé, és minthogy relatíve igen közel van hozzánk, a tizedik legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. A három újonnan besorolt csillag kicsit nagyobb az eddigi „bajnoknál”, a Herschel Gránátcsillaga néven ismert égitestnél is. A frissen megismert égitestek méretének megállapítása számítógépes modellezéssel történt – mondta a tudóscsoport egyik tagja, Philip Massey.
A nemzetközi kutatócsoport tagjai 74 szuperóriás csillagot vizsgáltak meg galaxisunkban. Nem feltétlenül csak a méretek pontosítása miatt tették ezt, hanem általában is többet szerettek volna megtudni róluk. A csillagászok ismerték az égitestek Földtől való távolságát, és azt is tudták persze, hogy milyen fényesek az objektumok. Ugyanakkor egy tényező ismeretlen volt: az, hogy mennyire hidegek e csillagok. Persze a „hidegség” relatív fogalom az asztronómiában: a szóban forgó égitestek általában 3000 Celsius fok (külső, felszíni) hőmérsékletűek. A mi Napunk melegebb náluk: felszíne 5500 Celsius fok „meleg”, míg a legforróbb csillagok 50 ezer fokon „égnek”. 
A vártnál forróbbak a csillagok
Az asztrofizikában a hőmérséklet fontos tényező, hiszen egy csillag fényessége arányos hőmérsékletével és méretével. Ezekből az egyenletekből természetesen a két ismert tényező segítségével a harmadik is kiszámítható.
A kutatócsoport új számítógépes modelleket használt fel, amelyek a most megvizsgált csillagok külső rétegeiben lévő molekulák elemzésére is alkalmasak. A javított metódus révén kiderült, hogy az óriáscsillagok 10 százalékkal melegebbek, mint azt a kutatók korábban gondolták. Ezután már sikerült kiszámolni a méretüket is – magyarázta a hírügynökségeknek Massey, aki az arizonai Flagstaffban, a Lowell Obszervatóriumban dolgozik.
A mostani kutatásban szereplő égitestek mindegyike „normális” csillag volt, nem kettős rendszereket alkotó csillagokat elemeztek a kutatók.
A Napból nem lehet szuperóriás
Természetesen felvetődik a kérdés: megtörténhet a mi Napunkkal is, hogy ekkorára nő? Nos, nem valószínű. A Napnak ugyanis egyszerűen nincs elég tömege ahhoz, hogy vörös szuperóriás legyen belőle – vélekedik Massey. (A mi Napunk legfeljebb vörös óriás lehet, százszor nagyobb, mint jelenleg. Az nem valószínű, hogy 1500-szoros méretnövekedés következik be.)
Érdekes, hogy a most felfedezett szuperóriások nem az univerzum „legsúlyosabb” csillagai. Tömegük ugyanis mindössze 25-ször nagyobb a mi Napunkénál, ellentétben azokkal az égitestekkel, amelyek 150-szeres naptömeget is elérhetnek.
