Július 27. és 29. között zajlott a történelem eddigi legnagyobb környezeti felmérése, az Átfogó Amazonasi Bioszféra és Légkör Vizsgálat (Large Scale Biosphere Atmosphere Experiment in Amazonia) elnevezésű, többéves kutatási program harmadik konferenciája a brazil fővárosban. A 2006-ban záruló program 61 vizsgálatából 59 jelenleg is fut, ezek részeredményeiről számoltak be a konferencián összegyűltek. A jelentős részben a NASA által támogatott, és az amerikai űrkutatási hivatal infrastruktúráját (műholdfelvételek, számítógépes modellezés, légköri mérések) aktívan kihasználó kutatásban csaknem ezer tudós, köztük nyolc európai ország kutatói is részt vesznek. 
Szavanna az őserdő helyén
Az elmúlt két évtizedbe gyorsuló ütemben folyt az amazonasi esőerdő irtása, csak tavaly 24 ezer négyzetkilométer erdőt vágtak ki, illetve égettek fel – hangzott el a konferencián. Ilyen mértékű erdőirtás mellett 50-100 éven belül a dzsungel 60 százalékának helyén szavannákat találunk. Még a visszafogottabb forgatókönyvek szerint is ötven éven belül az esőerdő 20-30 százalékának helyét foglalja el füves pusztaság. 1960 óta egyébként az erdő 15 százalékát irtották ki. A fakitermelés, felégetés miatt a régió éghajlata egyre szárazabb, emelkedik a hőmérséklet, és csökken a csapadékmennyiség. Az amazóniai őserdők klímaváltozásának, a terület feletti vízgőzmennyiség csökkenésének és a felhőképződés megváltozásának globális hatásai vannak – hangsúlyozták a konferencián.
Megdöbbentő tény, hogy Brazília üvegházhatású gázkibocsátásának 75 százaléka az esőerdők felégetéséből származik, és az ország a világ tíz legnagyobb légkörszennyezője között van. Sőt, a kutatások szerint a felégetések során a légkörbe olyan mennyiségű széndioxid kerül, hogy az esőerdő már csak csekély mértékben nettó széndioxid elnyelő. Akadnak pesszimista számítások is, amelyek kifejezetten úgy vélik, hogy az erdőirtás következtében ma már több üvegházhatású gáz körül a légkörbe, mint amennyit a “világ tüdeje” elnyel.
Aszfalt a dzsungelben 
Hogy az erdőirtás az elkövetkező években is gyors ütemben, ha nem gyorsuló ütemben folyik majd, afelől ne legyenek kétségeink: a brazil kormány tervei szerint ugyanis négy éven belül aszfaltút szeli át az őserdőt. A Santarémet a Mato Grosso régióval összekötő BR-163 jelzésű, 1800 kilométer hosszú út révén az európai és ázsiai piacok könnyebben elérhetővé válnak, az Amazonas mentén élő több százezer, eddig a külvilágtól gyakorlatilag elvágott ember pedig bekapcsolódhat a gazdaság vérkeringésébe. Nem kétséges, hamarosan az őserdei településeken is feltűnik a mobiltelefon és a számítógép. Jelenleg az Amazonas-torkolatnál fekvő Santarémből Mato Grosso fővárosába, Cuibába eljutni a hat hónapig tartó esős évszakban, az ilyenkor sárfolyóvá váló utakon akár két hétig is eltarthat.
A szociális egyenlőtlenségek mérséklése és a gazdasági előnyök vitathatatlanok, de természetvédelmi szempontból rendkívül kockázatos a vállalkozás. Az út megépítése miatt a becslések szerint 35 éven belül legalább 22–49 ezer négyzetkilométer erdőt irtanak ki. Míg jelenleg az erdőirtás, a területek művelésbe vétele viszonylag ellenőrzötten, a lakott települések határában folyik, az út segítségével a jövőben a kitermelőknek az esőerdő mélyén is lehetőségük nyílik fakivágásra. Különösen veszélyeztetett területnek számít ebből a szempontból az út két oldalán húzódó 50 kilométeres sáv.
Ugyancsak veszélybe kerül az esőerdő páratlan élővilága. Az amazonasi erdőkben él a Föld növény- és állatfajainak 30 százaléka. A leendő aszfaltút átszeli az esőerdő madárvilágának eddig háborítatlan élőhelyeit.
(Az amazonasi esőerdőt átszelő útépítéssel az Economist július 22-ei száma részletesen foglalkozik.)
