„A Föld gyönyörű az űrből, ám a Nagy Falat nem láttam felülről” – nyilatkozta Yang Liwei, a bolygónkat elsőként megkerülő kínai űrhajós tavaly októberben, miután visszatért 21 órás űrútjáról hazájába.
Kína évtizedeken keresztül hitte, hogy a Nagy Fal, az egyetlen ember alkotta objektumként, látszik az űrből. Így nem csoda, hogy első űrhajósuk bejelentése elkeserítette az ázsiai ország lakóit. Volt aki azt javasolta, hogy világítsák ki a Nagy Falat, így a jövőben biztosan lehet majd látni, mások, Liwei tapasztalatai alapján, a tankönyvek javítására szólítottak fel.
A Holdat többször megjárt amerikai űrhajós, Eugene Cernan egy szingapúri látogatása során azonban azt állította, hogy 160-320 kilométer magasságban a kínai Nagy Fal szabad szemmel látható. Liwei-nek valószínűleg csak nem volt szerencséje: az időjárási és légköri viszonyok nem voltak megfelelőek.
Ha az emberi szem nem is képes látni a kínaiak büszkeségét, a műholdak igen: az Európai Űrhivatal Proba űrszondájának sikerült 600 kilométeres magasságból lekapnia a falat. A 7240 kilométer hosszú falnak a Pekingtől északkeletre fekvő részét örökítette meg a szonda.
A Probat 2001 októberében bocsátotta fel az Európai Űrhivatal. A szonda 600 kilométer magasságban kering. Az ESA eredetileg egy éves technológiai demonstrációnak szánta. A Proba azóta Föld figyelő obszervatóriumként működik, folyamatosan felvételekkel ellátva a kutatókat.
A Nagy Fal első szakaszait az ie. 5. században építették. Később az ie. 221-től – 206-ig uralkodott Qin dinasztiából való Shi Huangdi császár bővítette és kapcsolta össze a falrészeket. A falat a Ming dinasztia a XIV. században átépíttette. A 7.240 kilométeres, kelet-nyugat irányú fal az északi hódítók ellen védte a birodalmat.
