A közismerettel ellentétben Eiffel nem tervezője, hanem az építkezések kivitelezője volt, ám zsenialitása nélkül valóban nem épülhetett volna meg a torony. Eiffel 1832-ben született Dijonban és az École Centrale des Arts et Manufactures mérnökképző iskolában szerzett diplomát. Megvalósított munkái között csak egyetlen összekötő elemet ismerhetünk fel, a vas és acél mesteri alkalmazását.
Épített hidat Bordeaux-ban, Iquitosban operaházat, Nizzában csillagvizsgálót, New Yorkban a Szabadságszobor tartószerkezetét, Budapesten pedig a Nyugati-pályaudvart (1877). Gyors sikereinek köszönhetően 1865-ben saját vállalatot alapított, amelyet folyamatosan árasztottak el rendelésekkel. A híres torony elkészülte után a francia akadémia tagjává választották. 1892-ben kitört Panama-botrány az ő hírnevét is megtépázta, a vádak szerint rossz minőségű acélszerkezetei használhatatlanok voltak a csatorna építése folyamán, ezért két év börtönre és komoly pénzbüntetésre ítélték. Gustave Eiffel jelentős kutatásokat végzett az aerodinamika területén, sőt a repülés első kísérletezői között is számon tartják. Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, a Margit-híd munkálataiban és a szegedi közúti híd építésében.
A torony építése
A párizsi világkiállításra (a francia forradalom száz éves évfordulójára) épült tornyot hétszáz pályázat közül választotta ki a bíráló bizottság. A tervet Maurice Koechlin svájci mérnök és Emile Nougier készítette el. A világkiállítás szervezőbizottsága mindössze két évet adott a tervek megvalósítására, ezért valóságos rohammunkában készült el a torony. Az alapok elkészítésénél komoly problémát okozott az állandó vízszivárgás, ezért Eiffel búvárharangokra emlékeztető, sűrített levegőjű fémkeszonokat helyezett a talajba, ezek belsejében készült el a hatalmas torony alapja.
Mivel a torony ívei íveltek és fokozatosan csökkenő méretűek, ezért minden egyes elemet külön kellett megtervezni a vállalatnál dolgozó harminc mérnöknek. Az előre elkészített elemeket Eiffel öt kilométerrel távolabb lévő gyárából szállították a helyszínre. A kovácsoltvas elemeket szegecseléssel illesztették össze, ezért hihetetlen pontosságra volt szükség a gyártás során. A mégis előforduló eltérések miatt a mérnök egy-egy 900 tonna teherbírású hidraulikus szerkezetet épített a torony lábaiba, és ezekkel egyensúlyozta ki az épületet. Az építészeti bravúr sikerült, a másfél hektár alapterületű, 9700 tonna, 300 méter magas tornyot több mint 12 000 elem és két és fél millió szegecs tartja össze. Elkészítése idején a világ legmagasabb, emberkéz által létrehozott, épülete volt, és negyven éven át büszkélkedhetett ezzel a címmel.
Mégsem bontották le…
Eiffel tornya egyaránt hirdette az ipari forradalom modern technikáját és a francia mérnökök zsenialitását. A francia kormány a torony forgalmi jogát húsz évre a kivitelezőnek ajánlotta, de Eiffel eladta egy konzorciumnak. Rosszul tette, a hét és fél millió frankba kerülő torony árát két év alatt megtérítette a sokmillió látogató. Az első emeleten egy éttermet rendeztek be, a másodikat tudományos kísérletek színhelyének szánták, ám később a Le Figaro szerkesztősége foglalta el, a harmadik emeletről csodálatos kilátás nyílik Párizsra.
Bár szó volt a torony lebontásáról, Eiffel sikerrel lobbizott ellene. Hasznosítani akarta „gyermekét” először rádió-relé állomásként szolgált, majd 1921-ben innen szólalt meg az első, nyilvános rádióadás. Örök nyugalmat csak 1964-ben biztosítottak Eiffel remekművének, műemlékké nyilvánították.
