Élet-Stílus

A 7. hét óraváztata – Kormányzati kudarcok, bürokrácia, kormányzat mérete

1. Wolf kormányzati kudarcok modellje

piac (közjavak) szuboptimális vs. állam (public choice) szupraoptimális
a közszektor iránti kereslet nő
Wolf álláspontja: magánjavak elemzése nem vihető át közszektor elemzésére – nem mindenki ért egyet. (i) nem piaci termelés eltérő jegyei, (ii) nem piac kudarcai –> nem piaci vs. kormány

1.1 Nem piaci keresleti viszonyok

Csökken a piaci hiányosságok iránti tolerancia, nő ezek ismertsége –
Objektív okok: a lakosság növekedése és az ezzel járó túlnépesedés, valamint az, hogy egyre többek ismerik fel a piac korlátait.
„Szubjektív okok” – Preferenciák, ízlés módosulása: (i) Információ: a piac kudarcai (a “rossz hírek”) nagyobb hírérték, mint a piaci sikerek (a “jó hírek”) – elégedetlen érdekcsoportok hangja erősebb. (ii) a szocialista (piacellenes) ideológia.

Politikai szervezet, intézményi hatások
Többen érdekeltek, hogy az állami beavatkozás mellett érveljenek: például az ügyvédek eredménytől függő díja vagy a közérdek védelmében indított keresetek. Vö. iparági lobbi nem piacért, hanem szabályozásért, megrendelésért, támogatásért

A politikusokra ható ösztönzők
Talán ez a legerősebb. Azokat dicséri, aki problémát feltár – nem aki megold.
A politikus/bürokrata általában pesszimista a piac eredményeivel kapcsolatban, de optimista saját beavatkozási képességével szemben.

Rövid táv vs. hosszú táv
Időhorizont a következő választás, a jövőt drasztikusan “diszkontálja”. Vö. rossz döntés nem tőkésül – tulajdonnál a rövidlátó cselekvés hatása internalizálódik: csökkenne a tulajdon értékét. –> politikai üzleti ciklus

A döntések költségeinek és a hasznainak elkülönítése
(i) Mikroszinten: kevesen nagy haszonhoz jutnak, míg a népesség nagy része olyan kis összeget veszít, hogy annak nincs is tudatában – nincs elég ösztönzőjük a megakadályozásra. –> Olson elosztási koalíciói 1. szint
(ii) Makroszinten: az újraelosztás, a relatíve magasabb jóléti szinten élő kisebbségtől a kevéssé tehetős többség felé. vö. többségi szavazás

1.2 Nem piaci kínálati viszonyok

Outputmérés nehézségei
a közszektor “termékeiről” gyakran nem áll rendelkezésre a fogyasztó értékelését mutató, összehasonlító piaci felmérés: pl. ingyenes szolgáltatások, élet, biztonság, minőség(!)
input oldalon – köztes termékekkel – mérjük

Termelés egyetlen lehetséges forrásból
A fogyasztó-szavazók nem egykönnyen utasíthatják el – helyettesítő sem nagyon van. Vö. keresleti görbe megköveteli a kilépés lehetőségét. (vö. Hirschman)
Nincs összehasonlító ár sem + minőségi különbség

A termelés technológiai viszonyainak bizonytalansága
A neoklasszikus elmélet: jól körülhatárolt termelési függvények, input és az output közötti kapcsolat.
Különösen: outputot sem mindig tudjuk mérni: oktatás, honvédelem, jóléti rendszer

Megszüntetés, leépítés nehézségei
Neoklasszikus: üzembezárási pont – ár nem fedezi a termelés átlagos változó költségeit. Nem piaci tevékenységnél nem ismert

1.3 A nem piaci kudarcok tipológiája a piaci kudarcok alapján

Költség és haszon szétválása: szükségtelen és emelkedő költségek
Ár kötné össze hasznot költséggel vs. nem ár alapján működő rendszerek
X-hatékonyságvesztés – magánszektorban hasznot hozó fejlesztést a verseny hiánya miatt nem kényszerítik ki. A változtatás költséges, az esetleges haszna bizonytalan. Vö. önkormányzatok mint laboratóriumok
Kibocsátás mérésének problémája
Allokációs hatékonyság hiánya. Ha határköltség minimális is, mi ösztönöz, hogy MC = szavazó keresleti görbéjével. – bürokrácia ösztönzői

Internáliák
nem piaci szervezetben egyéni ösztönzők vs. szervezeti cél
belső elismerések és büntetések – kapcsolat a szervezet közös céljához?
piaci jellegű szervezet – megpróbálja a profitot érzékeltetni, belső árak – nem piaci? (különösen, ha outputmérés problémás)
Potenciális internáliák:
– Költségvetés maximalizálása – vö. Niskanan
változatok: alkalmazottak száma, diszkrecionális költségvetés, drága tőkejavak
– Technológiai fejlettség – legfejlettebb: nem feltétlenül mérlegeli költséget (pl. egészségügy, űrkutatás)
– Információ

Származékos externáliák
nem várt (vs. piacon: árba be nem épülő) mellékhatás – nagy intézmény szerteágazó hatások
gyorsan meghozandó döntések kényszere („közpolitikai ablak”) – idő sincs felmérni
magas diszkonttényező; outputmérés, minőségmérés nehézsége

Méltányossági problémák – elosztási kérdések
Hatalom, tekintély maga is egyenlőtlenül oszlik meg – diszkrecionális döntési lehetőségek, korrupció esélye
Közpolitika speciális tudást, tőkét követel, ennek „gazdái” jobb pozícióba kerülnek – vö. járadékvadászat
Redisztribúciós politikák – nem feltétlenül szegényt segíti: pl. adóemelés adókikerülés felső jövedelmi kategóriákban

1.4 Kritika

Nem kormányzati – nagy vállalatoknál is – például: származékos externáliák, belső ár kiküszöböli-e az internalitást
Nem minden kormányzati – például: bérlakások, díjköteles szolgáltatások, versenyhelyzetben lévő szervezetek (pl. oktatás) – Le Grand: beavatkozási formánként (szolgáltatás, ösztönzés – szubvenció/adó; szabályozás) Breton: versengő kormányzat

2. A kormányzat mérete, növekedése

2.1 Wagner-törvény

Adolf Wagner (1883): “növekvő állami szerepvállalás törvénye” = a nyugati iparosodó országokban a közszektor (az összes közkiadást alapul véve) abszolút mértékben és a gazdaság többi részéhez képest is nő.

2.2 A kormányzati szektor mérésének kérdései

Alap: Legelterjedtebb: közszektor / gazdaság, pl. foglalkoztatottak száma, vagy vagyonnagyság szerint
Most: államháztartás / kibocsátás (jövedelem, GDP)
nevező: pl. értékcsökkenés – bruttó vagy nettó? Hazai vagy a nemzeti jövedelem/kibocsátás? Piaci áron vagy tényezőköltségen – azaz mindenféle támogatástól és közvetett adótól mentesen? (Ismétlés: GDP jó mérőszám?)
számláló: kiadásokról három kiindulópont
1. Minden olyan közkiadást, amelynek a finanszírozása miatt adót vetnek ki – vö. az adó torzító hatásai.
2. Kizárólag a reálkiadásokat – transzferkifizetést ne (társadalombiztosítás és adósságkamatoktól) – vö. fogyasztók döntési szuverenitása.
3. Csak azt, ami nem a piacon történő vásárlásra folyik el – vö. piaci termelés és állami termelés közötti hatékonysági különbség
Készpénzkiadásokon túl?
– állami vállalatok? – konszolidáció (pl. MFB vs. MÁV)
– adókiadások? – adókedvezmények (pl. családi pótlék vagy adókedvezmény; beruházás támogatása vs. adókedvezmény)
– szabályozás (explicit vs. implicit adó) – Japán, latin államok
Adatproblémák!

3. A kormányzat növekedését magyarázó elméletek

3.1 Optimális méret

Normatív vs. pozitív – túl nagy / túl kicsi!
– Neoklasszikus: módszertani individualizmus, (i) az egyéni preferenciák fontosságát valló értékítéletet, (ii) a társadalom nem több mint benne élő egyedek egyszerű összessége. – preferencia-aggregálás: a közkiadásoknak az az optimális szintje, amelyik a legközelebb áll az egyéni preferenciákhoz.
– Organikus: a közösségi akarat és a szervezet érdekeit kell érvényesíteni. Ki ismeri?
– Marxista: antagonisztikus ellentét feloldása – a kormányzat mérete akkor optimális, ha felgyorsítja annak a folyamatnak az ütemét, amely a szocialista társadalom kialakulásához vezet.
Alkotmányos közgazdaságtan: katalaxis vs. homo eoconomicus – Egyéni preferenciák attól függenek, hogy milyen a tulajdonjogok elosztása, intézményi rend, alkotmány. Milyen legyen az alkotmány? Módszertani individualizmusból –> Legyen képes „az egyéni preferenciákat a leghatékonyabban […] megjeleníteni.”

3.2 Endogén magyarázatok

Politikai közéletből indulnak a hatások – politikus bürokrata önérdekkövető cselekvéséből
(1) Leviathán-méretű bürokratikus monopóliumok
Niskanen-modell ÁBRA 14.1 konstans LRAC (=LRMC). Abban az esetben, amikor a hivatal „nem veheti ki” a monopóliumra jellemző profitot pénzben, a méretének növelése. Hatékony szint: OqE, 123 háromszög a fogyasztói többlet. Hivatal célja: ezt a többlet finanszírozza a nem hatékony, túlzottan nagy tevékenységet. Teljes költség (O34qB) = teljes haszon (O25qB) – 123 = 145 (a klasszikus hivatal pontosan kétszerese az ideális méretének)
Romer–Rosenthal-modell ÁBRA 12.15 – „mindent vagy semmit” – optimális: E0; ajánlat: Xb0 (Xb1) vagy Xr0

(2) Fiskális illúzió
ÁBRA 14.6
(i) a közszektor által nyújtott G jószág adóárát a valóságosnál kisebbnek feltüntetni – 1. pontból 2. pontba,
(ii) illúziót kelteni: a medián szavazó reáljövedelme emelkedik – 3. pontot az I1-görbén.
(iii) a szavazó preferenciáinak megváltoztatása – Y és a G között helyettesítési határarány (MRSgy) abszolút értékének növelését: 3. pontból 4. pontba

(3) Hivatali szavazóerő
közalkalmazott/köztisztviselő – közvetlenül érdekeltek saját iparáguk méreteiben + családtagok. Szavazóerő.

3.3 Exogén magyarázatok

Az önérdekkövető politikus/bürokrata passzívan reagál a helyzetre, intézményi berendezkedésre – ösztönzők

(4) Pártok versenye, választási időzítés és újraelosztás
Többség zsarnoksága, politikai üzleti ciklus

(5) Nyomásgyakorló és érdekcsoportok tevékenysége
Olson – járadékvadászat

(6) Decentralizáció
Fiskális illúzió – Oates-modell: kormányközi transzferek szerepe (légypapír-hatás) ÁBRA 12.16 A szavazók ismerik: a kibocsátás mértékét (Q) és az ezzel járó adófizetési kötelezettségre (T) – D a medián szavazó helyi közjószág iránti keresleti görbéje. (i) központi támogatás nélkül a medián szavazóra eső adóár Pm – a kívánt mennyiség: Oq0. (ii) egyösszegű támogatás – továbbadhatná a választók jövedelme nőne: a D-ből D’-ba, optimum: Oq1. (iii) „támogatott ár” (Ps) – kereslet Oq2 lesz.
Több politikai szereplő – többen érdekeltek az állami kiadások növelésében
DE: Adóverseny önkormányzatok között – automatikusan leszorítja a közkiadásokat

(7) Adózási kérdések
Az adóztatás automatikus növekedése növeli a közkiadást
(i) Több tevékenységet vonnak adó alá, egyre több vállalkozás
(ii) Infláció, rátavezérelt adóztatás

3.4 Reprezentatív kormányzat

A politikusok/bürokraták a közösség érdekét keresik

(8) A keresleti függvényen alapuló elképzelések
Mueller (1987) G mennyiségének relatív növekedése akkor következik be, ha a jövedelem emelkedik, és G jószág jövedelem-rugalmassága EI > 1; vö. luxusjószág

(9) A kínálati függvényen alapuló elképzelések
Baumol – „relatív árhatás hipotézis”: idővel G jószág adott egységének ára Y árához képest emelkedik.
OK: G munka-intenzív, Y tőke-intenzív – termelékenység nő, bér nő. (i) Szakszervezetek – a bérek a közszektorban követi a magánszektorét, ahol termelékenység nőtt. (ii) A közszektornak a munkaerőt a magánszektorból kell elcsábítania.

(12) Elmozdulási hatások
Politikailag elfogadott adóztatási – krízishelyzet: egyes normál kormányzati kiadásokat helyettesítenek + növelik az adót – krízishelyzet vége: megemelt szint marad, belső struktúra átalakul

Melléklet: táblázatok_korm.doc

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.