Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy
a kezdő periódusokban végzett cselekmények maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.
Mi hozza el a gazdagságot?
Tartózkodtak a veszekedéstől, és nem feküdtek le napközben, nehogy betegesek legyenek Sok helyen a szemes termésekből és a hüvelyesekből készült ételeknek volt nagy a jelentősége, ilyenek voltak például a rizs, a köles, a bab vagy a lencse.
Búcsú zenebonával
Közismert szokás az is, hogy az óévtol hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúzunk el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
Aztán ott van a hal – ezzel bizony jobb óvatosnak lenni. A folyó menti vidékeken ugyan szerencsét hozhat, mert ahány pikkely, annyi pénz, viszont máshol úgy tartják, hogy a hallal elúszik az ember szerencséje.
Házasságfrász ül a nőszemélyeken
Várakozással teli időszak volt a szilveszter az eladósorban lévő lányoknak, számukra számtalan lehetőség adódott, hogy megtudják, és esetleg számukra kedvezőbb irányba tereljék jövőjüket házasodásukkal kapcsolatban. E szokások közül az egyik legnépszerűbb volt, hogy az óév és az újév éjjelén házilag gyúrt gombócokba belegyúrták a lányok a kiszemelt férfiúk neveit, s amelyik gombóc elsőként jött fel a víz felszínére, az abban található férfinév tulajdonosa volt a szerencsés választott. Természetesen nem főzték bele az olyan fiúk nevét a gombócokba, akik amúgy sem tetszettek, így nem kellett azon a kellemetlenségen keresztülmenniük, hogy kikosarazzák az illetőt.
Sok helyen a lányok ólmot olvasztottak, majd hideg vízbe csepegtetve azt lesték, milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém, így megtudhatták a leendő férj nevének kezdőbetűjét. Megint máshol a leányzók férfinadrágot tettek a párnájuk alá, s ekkor megálmodták, ki lesz a párjuk. Ezeket a szokásokat néhol még ma is tartják.
A szerencsés újévet „ígérő” szertartások és házasulandó lányok jövőjének megfejtése ötvözhető is: előfordult hogy a „gazdagságot” hozó lencsefőzelékbe mandulaszemet is belefőztek, s az a lány, akinek ezt kimerték, még abban az évben férjet talál.
Jósolja meg a jövő évi időjárást!
Nomád őseink nem ilyenkor ünnepeltek
A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év. Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. Egyes források szerint a nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, “európai” ünnepekké váltak.
Az emberi beavatkozás nélküli, (legalábbis a népszokások szerinti), kizárólag a Fortunára bízott jóslások közül kiemelkedik a hagymakalendárium készítése: ez úgy készült, hogy 12 gerezd fokhagymába sót kellett tenni, s amelyik gerezd reggelre nedves lett, akkor az annak megfelelő hónapban esős vagy éppen havas lesz az idő, sok csapadékra lehet számítani.
Állítólag, ha újév első napján az első látogató asszony vagy lány, az bizony szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőnek azon a napon, az éppen az ellenkezőjét, a szerencsét jelentheti.
No cigi, no alkohol, no édesség
Sokan tesznek ma is fogadalmakat szilveszter éjjelén, melyet aztán vagy sikerül megtartani, vagy nem. Számtalan gyakorlati akadály miatt e fogadalmak betartásáról azért sem készíthető statisztika mert egy részük „titkosított”, a fogadkozó megtartja magának saját kihívásának titkát – ennek egyik előnye, hogy bukás esetén elkerülhető a szégyen.
Az utóbbi évek slágertémái közül kiemelkedik a cigaretta, sokan „menetrendszerűen” minden év-fordulón megpróbálnak leszokni erről a káros szenvedélyről. Ennél jóval nagyobb a hagyománya annak a fogadalomnak mely a mértékletes alkoholfogyasztást vagy akár az előbbivel ötvözve a teljes absztinenciát fogalmazza meg.
Az egészséges életvezetés és a fogyókúra „bevállalása” leginkább női szokás szilveszter tájékán, bár ma már az orvosok és a divatmagazinok együtt próbálják közvetlenül motiválni illetve közvetetten sugallni, – változó hatékonysággal –, mindkét nemnek az ilyen irányú fogadalmak betartását.
