Élet-Stílus

Marosvásárhely: egy ábránd nyomában

admin
admin

2002. 07. 16. 17:39

Ellentétben a magyar útikönyvek és propagandakiadványok azon állításával, hogy Marosvásárhely magyar többségű, a felületes turistának az a benyomása támadhat, hogy az erdélyi településen szinte mindenütt románul beszélnek. Sokan értenek magyarul, ám az utcán, piacon szinte csak román szót lehet hallani.

Bár lehet, hogy az útikönyveknek van igazuk, és magyar többségű a Maros partján elterülő város, ne lepődjön meg senki, hogy ritkán hall ismerős szavakat az utcán. Elsősorban azért van ez így – mondták helyi ismerőseink -, mert ha néhány helybeli találkozik, és közülük akárcsak egyvalaki is kizárólag románul beszél, automatikusan mindenki erre a nyelvre vált át.

Nagyobb közösségekben, tehát a népünnepélyeken (ott jártunkkor éppen a Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozata zajlott) vagy a piacon általában a román hangzik fel a legtöbbször. A rendezvényeken egyébként elkülönülnek egymástól a magyarok és a románok, jellemző, hogy külön szektorban ült a vár udvarán az egyik és a másik csoport.

Persze vannak kiskocsmák, ahol egymás között csak magyarul folyik a beszélgetés: a közkeletű elnevezéssel csak “Ildi bárnak” nevezett vendéglátóipari egység (amely Marosvásárhely központjától pár lépésre található) volt az egyetlen hely kilencnapos utunk alkalmával, ahol eleve magyarul szólítottak meg a kiszolgálók, illetve a vendégek bennünket

A nevezetességekről…

Marosvásárhely nem túlzottan régi város: összehasonlítva a többi erdélyi településsel, viszonylag későn, az érett középkorban indult fejlődésnek az akkor még Székelyvásárhelyként emlegetett település.



Királynak érezheti magát

Marosvásárhely – és egész Románia – elég olcsónak tűnik a forint és a lei árfolyamváltozása következtében. Marosvásárhely egyik végéből a másikba 100 forintnak megfelelő összegért taxiztunk át, míg az élelmiszerek is rendkívül olcsók voltak. A könyvek is szinte fillérekbe kerülnek, kisebb kiadványok 120 forintért is kaphatók már.

Marosvásárhely egyik legfőbb nevezetessége a vár, amely ma is kedvelt turisztikai célpont. Itt rendezik meg részben a Marosvásárhelyi Napokat is, amelyek koncertekkel, kiállítással (ez a főtéren, a Rózsák terén, vagyis a Piata Trandafiriloron is zajlik), vásárral idézi a búcsúk hangulatát.

A várban rendezett koncerten például a magyar Baby Sistersnek megfelelő román lánycsapat énekelt, sajnos a hangosítás olyan gyenge volt, hogy esztétikai elemzést nem tudunk nyújtani a két társulat közti különbségekről (A vásáron egyébként lehetett kapni Romania feliratú prios pénztárcát, továbbá olyan piros szívecske alakú, I love You jelszóval ékített öngyújtót, amelynek meggyújtásakor apró piros lámpácskák kezdtek villódzani…)

A vár igen monumentális építmény, hét bástyája már többszöri újjáépítés eredményeként látható a mai formájában. A XV-XVII. század óta többször is átalakult komplexum, pontosabban a vártemplom erődítését ecsedi Báthori István kezdte meg 1492-ben. (Ő nem azonos azzal a Báthory Istvánnal, aki később erdélyi fejedelem és lengyel király lett.) Valódi vár 1605-ben lett ebből, miután Basta német zsoldosvezér csapatai feldúlták a várost. A várat 1658-ban a törökök is elfoglalták, így Erdély hanyatlását, a félig-meddig önálló államalakulat bukását közvetlenül is megtapasztalhatták az itt élők.

Ami a város egyéb nevezetességeit illeti, feltétlenül meg kell említenünk a centrumban álló, és Bernády György által építtetett Kultúrpalotát (Művelődési palotát), amelynek homlokzatán még magyar nyelvű feliratok is olvashatók, a Körösfői-Kriesch Aladár rajzai alapján készített mozaiklapok mellett

Magyar kultúrát ápolók hada

A Teleki Téka szintén igen nevezetes: a könyvtárat 1802-ben létesítette báró Teleki Sámuel, Erdély kancellárja. A több mint 40 ezer kötetes bibliotéka több ősnyomtatványt (például Galeotto: De homine című művét) őriz, és térképei is igen híresek.

Az iskolák, egyetemek közül meg kell említenünk a Bolyai Líceumot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet és a Színművészeti Akadémiát. Egyébként a színháznak itt magyar és román tagozata is működik.

Élményfürdő is van a közelben

Nem messze a Maros fő ágától, a Ceausescu-rendszer bukása óta bekövetkezett legnagyobb városfejlesztési akció valósult meg. A Week Endnek nevezett vízitelepen óriáscsúszda, röplabda-, lábtengó-, kézilabda és más sportpályák várják a pihenni vágyókat. Igaz, azért nem minden tökéletes: a nyilvános illemhelyeket mintha kihagyták volna a tervezők – enyhén szólva is ammónia-illat terjengett a telepen, amikor az esti órákban arra sétáltunk…

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.