Éttermet nyitni borzasztó sok vesződséggel és macerával jár, de – hála néhány lelkes finn-nek és honi követőiknek – most már bárkinek megadatik. Évente kétszer feltétlenül. 2011-ben gondolt egyet egy helsinki társaság, és meghirdette a Restaurant Dayt, amelyen bárki, bárhol, bármilyen éttermet nyithat – igaz, csak egyetlen napra.
(Fotó: Facebook / restaurantdaybudapest)
Ma már – mondhatni – szokássá vált a Restaurant Day, csak Budapesten vagy harminc étterem, cukrászda, evőke, kifőzde, talponálló nyílt tegnap.
Nem csak a húszéveseké a világ
De azért főleg. A pesti lakáséttermek többségét egyetemisták, sőt gimnazisták, kisebb-nagyobb baráti társaságok alapították. És csuda dolgok voltak, tessék elhinni.
Volt például lepény, szénhidrát, krémtúró, vidámság „the hangover lunch” néven. Vagy például Mazsola Kantin, ahol brit kolbászokat és vega utcai kajákat (street food) mértek.
A Hír24 idén két csapatot evett végig. Örömmel jelentjük, mindkét próbaevés sikeres volt.
Fogantyús sósságok és süteménylabor
Jellemzően a lakáséttermek a belvárosra és a Nagykörút környékére korlátozódtak (az ettől eltérő helyszínektől ezúton kérünk elnézést). A Poppálca éppen a Teréz körút egyik bérházának harmadik emeletén nyitott. Mindenféle fogantyús sósságokat és édességeket ígértek, és nem hazudtak.
Néhány egyetemista lány – korábban egyáltalán nem ismerték egymást, kizárólag erre az egy napra állt össze a csapat – kitalálta a pite nyalókát. Szuper ötlet: mindenféle ízű és formájú tésztácskák, amelyek valószínűleg nem keltenének feltűnést a gasztrovilágban, ha nem bolondították volna meg egy darab hurkapálcával. Kérdezem: Tetszik-e a népnek? Elképesztően sokan jöttek, és mindent megettek – mondja a házigazda, aki egyébként divattervezőnek tanul, de még bármi lehet belőle. A legjobban a banános-mascarponés izét kedvelték, aminek még nincs ugyan neve, de megrendelés már érkezett rá. Egyébként a receptúrát a véletlen hozta, így alakult. A bevételekről faggatom, kiderül, hogy azok nagyjából arányban vannak a kiadásokkal, sőt akár még pár ezer forint haszon is keletkezik. Becsületkassza van, mindenki annyit fizet, amennyit akar, de azért kiírtuk az árakat – mondja. Egy pálca kétszáz forint, megéri.
(Fotó: Hír24)
Néhány villamosmegállóval odébb egy marketinges lány (korábban egy menő budai bisztróban dolgozott) a húgával üzemelteti az Édesség Labort. A lakás pici, az asztalt a szomszéd hostelből kérték kölcsön, de különben minden rendben van. A hugi fantasztikusan süt, cukrásznak tanul, és a vajas kekszei nagyon ott vannak. A kencék elég megosztóak: nekem a citromos jött be leginkább, a velünk együtt kóstolóknak a karamellás. Egyébként az sem volt rossz, csak hát ízlések és pofonok… Itt is vannak tervek: cukrászdát nyitnak, ha a hugi végez, és találnak valakit, akinek pénze is van. A vállalkozó szellemet és a szakértelmet ők hozzák. A végén rávesznek, hogy kóstoljam meg a Mágikus Roppancsot, ami neve ellenére nem roppan, nem mágikus, viszont csokis keksz és finom. Hiába, a marketing az isten! Lelki szemeik előtt már látják a Mágikus Roppancsot mint világmárkát, amit kapkodnak el a Harrodsban.
Idén lesz még Restaurant Day, érdemes figyelni a weboldalukat, és letölteni a megfelelő mobilalkalmazást. Mert már olyanjuk is van ám! Addig is látogassuk bőszen kedvenc budapesti lakáséttermünket, amelyről már korábban írtunk.
