Szórakozás

“Kedves RTL, én elmondom, hol lett elcseszve”

Önök nagyobb hülyének néztek minket, mint amekkorák vagyunk. Ez pedig súlyos hiba volt. Hódos Hajni üzenete a Való Világról a legnagyobb kereskedelmi tévének.

Kolosi Péter a minap interjút adott a Figyelőnek, és megpróbált elbújni olyan fogalmak mögé, mint a nézettség vagy a lefedettség. Abban egyetértek vele, hogy álszentek vagyunk, de ez magyar nemzeti sport, nemcsak a Való Világ hozza ki belőlünk az erkölcsi lángoszlopot, ez van. Ilyen ez a popszakma, mi a tüntetéseket is a Facebookon intézzük, előtte pattogatunk hozzá kukoricát is, nekünk a gyerekeink mennek az utcára. Megint mások akkor, ha megfizetik őket.

Az interjúban druszám mindent megpróbált, hogy kitapossa Kolosiból a bűnbánó vallomást: azt, hogy a Való Világ hatodik szériája valóban az erkölcsi fertő és Szodoma, valamint Gomorra is. Egyszerre. Ám nem ezen nevettem a legnagyobbat, hanem azon, hogy egy tévéműsor kapcsán kultúrmissziót és liberális értékeket emlegetnek. Hihetetlen, bázz. Ma Magyarországon egy kábeltelevízión, ami nem Dzsóbácsi, hanem egy profitorientált gazdasági vállalkozás, számon kérnek. Erkölcsöt, jó ízlést meg hogy tilcsákbe. Röhej.

Kedves RTL, én elmondom, hol lett elcseszve a mutatvány, mert most untam meg azt, hogy vagy szörnyülködni és háborogni kell, vagy azzal intézik el a dolgot, ha nem tetszik, nem kell nézni, oszt jónapot. Megint mások nemzethalált vizionálnak és kórusban siratják a bezzeg a mi időnket, amikor még a lányok szemérmesek voltak, a fiúk pedig nem lengették a farkukat a kamerába, hanem hettyempittyet játszottak a fonóban.

Hogy mi az RTL felelőssége ebben az eszement óbégatásban? Csupán annyi, lehet a nézőt hülyének nézni, ám büntetlenül nem marad. És Önök nagyobb hülyének néztek minket, mint amekkorák vagyunk, vagy ahogy a mamám mondaná: Hajnye, Lányom, kiborítottad a hordót, azt’ most csodálkozol, hogy térdig állsz a vízben? Ez súlyos hiba volt.

Önök nem vették tudomásul azt, hogy mára felnőtt egy generáció, akinek a külföldi csatorna nem a szkájcsánellt meg az emtívít jelenti. Hogy az Ön által is emlegetett kábeltelevíziók és azok műsorai elérhetők, letölthetők, akárhányszor újranézhetők, és ez nemcsak az Ön és az RTL kreatívjainak kiváltsága. Szóval, láttunk már realityt mellesleg azt is tudjuk, ki az a Kim Kardashian. Szóval, nyilvánvaló, hogy a szereplőknek vastagabb szerződése és abban súlyosabb apró betűs rész van, mint amit Liz Hurley vág az asztalra a Bájkeverő c. filmben. Tudjuk, hogy van „forgatókönyv”. Persze néha kicsit hülyének tettetjük magunkat és úgy csinálunk játszásiból, mintha nem tudnánk, ám erre a helyes válasz az, hogy az RTL visszakacsint és nem az, hogy Lilut frusztrált tanító nénivé avanzsálva, az ő közreműködésével a szánkba rágják, mit láttunk.

Azért is, mert amit látunk, azt Önök állítják össze, az olló ott csattog, ha úgy hozza a szükség, bármelyik szereplőből lehet eszement idiótát és földre szállt angyalt is csinálni. Kettő-null Önöknek, de még mindig nem csapunk az asztalra, mert mindezt tudjuk. Jó, nyilván aki még most is küldi Izaurának hó végén rózsaszín csekken a pénzt, azzal most én sem foglalkozom, ha érti, hogy mondom.

Szóval, elkövetik ugyanazt a hibát, mint a nagypolitika: bambuló birkának néznek minket, talán még röhögnek is azon, már nyeljük magunktól a sok békát, ott rezsicsökkentésnek hívják, itt Simonságnak. Meg extrém személyiségnek.

Először is, honnan vette azt bárki, hogy ezek a játékosok extrém személyiségek? Az RTL mutatta be őket ilyennek. Dorka kisfilmje azért tűnt ki a többi közül, mert nem volt benne sem pornóra, sem elmebetegségre, sem fehérmájúságra utaló jel, egy vállrándítással elintézett „szőke vagyok és akkora a pofám, mint a bécsi kapu” filmecske volt, nézd már, ez a csaj simán csak bunkó és nem kurva? Igen, erre kaptunk fel a fejünket, mert akkor már túl voltunk a nyerítő Alexán, a farkát harcsának nevező Gyúrós Józsin, aki a saját nagymamáját csicskáztatja, a gruppenben dugni készülő Teón. Fel lehet tenni a kezeket, hogy hát kérem, látták a filmeket, beleegyeztek. Hogyne.

Csakhogy két hét múlva látjuk a picsogó Józsikát (Félixet?), akin nagyon bekövetkezett a barátnője hiánya és azt is látjuk, biztos, hogy nem ő találta ki a harcsáztatást, hiszen szerencsétlen gyerek, nagyon valószínű, hogy a harcsát sem ismeri fel. Sokkal inkább tudom elképzelni, hogy belebújik a mama ölébe sírdogálva, minthogy csicskáztasson egy madárcsontú öregasszonyt. Aurelio, a macsó, aki többet sír, mint két záporeső. VV Zsolt, akit néhány hétig ugyan nem láttunk, mert Dorka alatt tartózkodott, azóta néha feltűnik a képernyőn, mindig oda is kapom a fejem, mert annyira extrém, hogy szemem-szám eláll tőle. Szóval, ezek az unalmas gyerekek, akik akkor csinálnak néha valami ökörséget, amikor kellően be vannak baszva, mitől érdekesek? A bemutatkozó kisfilm szemenszedett hazugság volt, az van. Én nem kérem, hogy kérjen érte bocsánatot az RTL, Hajni vagyok, nem hülye, csak nevezzük a nevén a dolgokat és akkor egyből világos lesz, miért őrjöng az internetek népe.

Például ezért. Mert Önök mutattak nekik egy csomó felháborító alakot, azoknak az amúgy is a végletekig feszített idegű, a frusztráltságnak kiutat nem találó embereknek, akik a tévé meg a net a kultúra meg a kitekintés a világra, és odadobták koncnak ezeket a kölyköket. Aztán most megy a csodálkozás, hogy gázkamrába kívánják őket (ó, igen, tessék kommenteket olvasni), az RTL-t beszántanák és nem szeretik a Lakókat. Ejnye-bejnye, mert ilyenek ezek az átlagnépek a neten.

Nem feltétlenül. Nyilván sok dologban hülyék vagyunk, például azt is milyen gyorsan elfelejtettük, hogy sosem derült ki, mennyi pénzt küldtek a nézők az ötödik széria „Minden gyerek lakjon jól!” kampányába. Persze nem az RTL zsebében akarok turkálni, csak kíváncsi vagyok. Mert az is egy ilyen kis stikli volt. Icike-picike mismás.

Szóval, kedves RTL, egy szó mint száz, lehet fasza realityt is csinálni. Na, ebből már nem, de higgye el, lehet. Nagy hagyományai vannak ennek, tényleg. Máshol. Persze nem árt bele energiát fektetni és nem arra játszani, hogy pár szereplővel kiverjük a biztosítékot, aztán vigyorogva nézzük, ahogy kúszik fel a piros vonal a tizennyolcnegyvenkilenc oszlopban meg azt, hány cikk jelenik meg másnap. Higgye el, engem aztán nem zavar a helikopterezés és voltam már én is beállva és tudom, hogy buliznak a 16-22 éves fiatalok. Nem vagyok álszent.

Átverve érzem magam, egészen konkrétan.

És erről Önök tehetnek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik