Mit tagadjam, csak lestem, mint Rozi a moziban, mikor kiderült, Charlotte mehet vissza a Villába. Már-már kezdtem beleélni magam abba a – számomra – rendkívül izgalmas és érdekes eshetőségbe, hogy a nézőknek tényleg megjött az eszük, aztán mára virradóra kiderült, hogy csak moralizáltak. Már megint. Egy valóságshowban. Mert még mindig nem értjük. Nem baj, a játékosok sem.
Persze lehetnék közhelyes és hozhatnék olyan szörnyű példákat, a Való Világ lakóin kívül a néző a legfontosabb játékos, majdnem olyan fontos, mint futballmeccsen a tizenkettedik játékosnak aposztrofált közönség. De bele se kezdek. Mert a Való Világnak egyetlen játékosa van, úgy hívják, RTL. Ő játszik velünk, nézőkkel és a Lakókkal is, a tét pedig a lé, ezt gondolom, mindenki kitalálta egyedül.
A szürke két árnyalata
Szóval, ott tartottunk, hogy Mrs. Simonság és VV Zsoltné párbajozni indultak. Először is, Dorka majdnem agyérgörcsöt kapott, mikor meghallotta a saját nevét, pontosabban azt, nem Iza megy párbajozni, hiszen úgy tűnt, hogy ez a Villában úgymond sima liba. Ebben a látszólagos nyugalomban igen váratlanul érte a hétköznapok szürke házaséletébe kissé belefásult, hízásnak indult, valamikor az ígéretesnek látszó öntudatos falusi kislány szerepében tetszelgő Dorkát az, hogy Simonság ukmukfuk, se szó se beszéd, fogta magát és elég hangos ’aggyistennel’ kísérve, szaros gumicsizmával úgy berúgta az ólajtót, hogy majd’ kiszakadt tokostul. Öntudatos Zsoltnénak egyből lejött a szörnyű igazság, és jól fel is háborodott rajta: ezek szerint őt Charlotte Izánál és saját magánál is gyengébb játékosnak tartja, hogy merte volna kihívni másképp? És egyébként is, arról volt szó, hogy Iza megy és vissza is jön.
Szeláví
Dorka idegesebb volt, mint két nyugdíjas bicikliőr, rájött, hogy elcseszte az egész játékot, de már késő volt. Kapkodott, hibát hibára halmozott, kurvázta Charlotte-ot, próbált erkölcscsőszként fellépni a nem annyira részeg, mint inkább szánalmas, egy szál péniszben szaladgáló Új Játékossal (Dávid? Benő? Karcsi?) szemben, de a legnagyobb hibát akkor követte el, mikor vállráncigálva, nagyképűen kifejtette, ő minden nap együtt alszik Zsolttal, neki nincs szüksége kettesben töltött éjszakára. Persze játékosként ekkor már meg volt pecsételve a sorsa, ez Zsoltnak volt egy jól irányzott gyomros. Valószínűleg Dorka ezt fel sem fogta, ahogy azt is most kezdi, ennek az évadnak a nagy nyertese lett volna, ha nem megy férjhez és nem válik három nap után hétfejűbbé, mint sok feleség húsz év után sem.
Így aztán előállt a senkinek nem túl kellemes „szart a fosér” helyzet, ennek megfelelően a párbaj olyan Baukó Évás lett, bár én kétszer is felnevettem. Először Viki kortesbeszéde alatt, ahogy Dorkáról és az általa képviselt értékekről beszélt: ennél jószándékúbb, ám ennél tűpontosabb levidékipicsázást sosem hallottam még, jár a pacsi. Másodszor a BeleValó alatt, mikor Lilu kérdése után Dorka arcára ráfeszült a „mi a vattafakk lehet az a kontraproduktív” arckifejezés. De nem temetni vagy dicsérni jöttem Dorkát és Charlotte-ot. Dorka elcseszte, Charlotte-nak van még benn három hete, és akkor jó fej voltam.
Hogy miért alakult ez így? Ahogy mondtam, a moralizálás miatt. Mert a néző nálunk Isten és erkölcsi lángoszlop, valamint szellemi nagyság szeret lenni, gonosz nem, ezért – velem ellentétben – nem azért küldte vissza Charlotte-ot, mert oda akarta dobni koncnak, és mert azt akarta, hogy cincálják szét őt darabokra. Nem is azért, mert az előző szériákban végignéztünk „szerelmeket”, Villajárásokat, és láttunk játékosokat heteken át összegabalyodva feküdni egymás hegyén-hátán és mert mindez iszonyú unalmas és ki akartuk fejezni, hogy ezt nem kívánjuk újra végignézni. De még csak azért sem, mert a bentiek nem fogják érteni, miért Charlotte ment vissza és vagy szűkölni vagy marakodni kezdenek, urambocsá’ játszani a játékot. Hanem azért, mert Dorka csúnyán beszél és trampli. És összesmárolt a dzsakuban egy családos emberrel. Akinek tegnap késő este már nem csaja, hanem élettársa volt. Ez pedig, főleg az első olyan értékmérő, amit a magyar bögy nem tud befogadni. Persze az RTL siet a segítségünkre. Megmutatják, milyen szerethető Charlotte és milyen bugris Dorka. Elég jól megvágva ahhoz, hogy mindaz, amit látunk hihetőnek tűnjön vagy elkezdjünk kételkedni abban, amit igaznak hittünk. Egy idő után pedig fel sem merül bennünk, hogy amit látunk, abból egy szó sem igaz.
Little red dress
A képi anyag mellé ráadásul megkaptuk Lilut, aki minden alkalommal szigorkodó szócsőként elmagyarázza nekünk, mit látunk, helyesebben elmagyarázza azt, hogy a csatorna mit akar, mit lássunk. Persze Bence is, nála ez mégsem ennyire feltűnő. Ráadásul Lilu a rossz zsaru, amit rosszul csinál, így leginkább egy öregecskedő tanító nénihez hasonlít, aki még nem elég koros ahhoz, hogy feszengés nélkül csókolomot köszönjünk neki, de ahhoz már igen, hogy irigy legyen a csoportjában bimbózó csajokra, ennek leplezésére a lekezelést és a néha rosszalló, néha nagyképű szemforgatást választja. Meg a kontraproduktív szót. A BeleValóban. Az biztos belevaló. Így rosszabb napjainkon, mikor nem születik semmi egyik állatkertben sem, a pitypang még mindig nem nyílott ki és végignéztük az összes képet az Oscarról, akkor elhisszük, hogy Viki egy földre szállt angyal, Charlotte a volt textilgyári munkások és a kelet-magyarországon működő összes Fürge Ujjak szakkör példaképe, Auerlio az új Pirlo és hogy Charlotte-nak helye van a Villában és most úgy fel fogja forgatni, hogy csak na.
