Magyar Péter: Aki 1956 után egy agresszort menteget, az semmit sem ért 1956 üzenetéből, legyen akár Budapesten vagy egy párizsi teraszon

Bóka János Fidesz-frakcióvezető ünnepi beszédében kijelentette, hogy 1956 hősei elbukva is győztek, és az ő áldozatukból született meg a mai szabadság. Üzenetként megfogalmazta a jövő nemzedékei számára, hogy a szabadság a legnagyobb dolog, a zsarnokságot pedig fel kell ismerni.

Bóka szerint nem szabad engedni a zsarnokságnak a szabadság jelentésének meghatározását. Kiemelte, hogy 1956 megmutatta:

nincsen szabadság függetlenség nélkül, és a magyarok meg akarják őrizni identitásukat mint a szabadság nemzete.

Bóka János beszédében rámutatott, hogy a magyar történelem tanulsága szerint a szabadságért mindig meg kell küzdeni, mert annak mindig vannak ellenségei. Elmondása szerint „egy szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget és nem fenyegetik a polgárokat letartóztatással”.

Az Európai Tanács elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hetven évvel ezelőtti forradalom megmutatta az egész világnak, ami nagyon alapvető a magyarokkal kapcsolatban: mélyen gyökerező vágyukat az önrendelkezés és a függetlenség iránt. Ez a vágy mozgatta akkor a magyarokat, ahogy egyébként 1989-ben a rendszerváltáskor is, amikor a magyarok az elsők között voltak, akik lebontották a vasfüggönyt.

Costa szerint az 1956-os forradalom azt is megmutatta, hogy az elnyomás elleni küzdelem nem fejeződött be, Európa pedig tragikus módon nem tudott egységessé vállni. Szerinte a forradalom intő jele is volt annak, hogy a demokráciáknak nem szabad önhittnek lenniük, amikor elnyomást és imperializmust látnak.

Magyarország 2006-os EU-csatlakozása szerinte létfontosságú lépés volt Európa újragyesítésével kapcsolatban, Magyarország szerinte akkor is kifejezte, hogy a magyar nemzet Európa lelkét és szívét alkotja. Ez szerinte az EU lényege és szelleme: szabad nemzetek összefogása, hogy békét építsenek, biztonságot és jólétet, összefogás által.

Komoly színpadtechnikával és több hatalmas hangszóróval is készültek a szervezők. Még a Bem rakpart és a Kacsa utca sarkánál is találhatóak ilyenek, ám ott már alig-alig áll valaki.

A hallgatóság nagy része a tér Bem rakpart felőli részén, a színpad előtt tömörül, a tér oldalai és hátsó része is egészen szellős.

A volt köztársasági elnök beszéde után Nagy Feró Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét adja elő.

Áder János bemutatta, hogy október 30-án megszűnt az egypártrendszer, Hruscsov pedig késznek mutatkozott a szovjet csapatok teljes kivonásáról tárgyalni. Október 31-én Nagy Imre a Kossuth téren győztesnek nevezte a forradalmat, miközben Miskolcon már észlelték, hogy a kivonulónak hitt szovjet csapatok visszafordulnak az ország belseje felé.

Áder ezek után rámutatott, hogy november 1-jén Nagy Imre kinyilvánította Magyarország semlegességét, miközben Kádár János még a nép dicsőséges felkeléseként méltatta a forradalmat. November 2-án Németh László és Illyés Gyula művei jelentek meg a független sajtóban, majd november 3-ával elérkezett az árulás napja.

Áder János ismertette, hogy november 3-án Tökölön a KGB letartóztatta a magyar tárgyalódelegációt. November 4-én 17 szovjet hadosztály 60 ezer katonája indított támadást a törvényes magyar kormány megdöntésére, miközben megalakult Kádár János kormánya, Nagy Imre pedig elmondta történelmi rádióbeszédét.

Áder János felidézte a Washington Post, a New York Times és John F. Kennedy egykori amerikai elnök szavait, akik a történelem alakítását és az emberi szabadságvágy elpusztíthatatlanságát látták a magyar forradalomban. Úgy fogalmazott,

1956 megingatta a szovjet birodalmat, a hősökre való emlékezés pedig mindannyiunk közös felelőssége.

Baka András után az Európai Bizottság elnöke foglalta el a pulpitust, hogy megtartsa ünnepi beszédét a parlament díszülésén. Ursula von der Leyen a megjelentek köszöntése után felidézte: hetven évvel ezelőtt, egy napos délután Magyarország fiataljai összegyűltek és megváltoztatták a történelem menetét. A magyarok békés szándékkal, morális tisztasággal, bátorsággal küzdöttek a szabadságért és Európáért, a szovjet megtorlás ellenben gyorsan és véresen érkezett.

A Sztálin-szobor ledöntése, és a forradalom epizódjainak képkockái azt eredményezték, hogy Európa és a világ Magyarországra vetette tekintetét és reményt talált ott. Ursula von der Leyen szerint feltehető a kérdés, hogy miért léptek fel a szovjetek ekkora erővel. A válasz szerinte az: hogy féltek.

Féltek az emberektől, akiknek állítólag a nevében lépnek fel, féltek attól, ha a magyar emberek győzedelmeskednek, a demokrácia iránti vágy elterjed

– fogalmazott az Európai Bizottság elnöke, aki szerint a hetvenedik évfordulón azért gyűlünk össze, hogy gyászoljuk a forradalom halottait, emlékezzünk a bebörtönzöttekre, a hidegvérrel kivégzettekre, és síratjuk azokat a sokakat, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat és soha nem térhettek haza.

De mindenekelőtt azét gyűlünk össze, hogy soha ne feledkezzünk el az áldozatokról, mert a magyarok lehetetlen helyzetben küzdöttek a demokrácia és a szabadság jegyében, és ez határozta meg európai jövőképünket. Az emlékük arra emlékeztet bennünket, hogy a demokrácia győzelme nem magától értetődő, minden generációnak meg kell küzdenie azért, hogy megújítsa a szabadságát, fogalmazott.

Itt állva a mai napon szükségtelen önöknek elmondanom, hogy mit jelent a demokrácia újjászületése

– jelentette ki, hangos tapsot kiérdemelve ezzel a hallgatóságától. Ezt követően a fél évvel ezelőtti magyarországi választások tapasztalatait ecsetelte, kiemelve a magas részvételt, és a választási eredmények megismerését követő spontán ovációt a budapesti utcákon. Úgy fogalmazott, azokon az utcákon, ahol hetven évvel ezelőtt a forradalmárok felvonultak és életüket áldozták a demokráciáért, az emberek táncoltak, mert újjászületett a demokrácia Magyarországon, és Magyarország elküldte az üzenetet a világnak: a demokrácia romlása visszafordítható, a félelemkeltést pedig le lehet győzni.

Felszólalása végén azt mondta, a magyarok a bizalmukat és a hitüket újra az Európai Unióba fektették, és őket ez megtiszteli. Külön szólt Magyar Péterhez, elismerését kifejezve, hogy fél év alatt mennyi és milyen előrevezető reformot hozott a magyar kormány a jogállamiság helyreállítása érdekében.

A fideszes szimpatizánsok csendben, figyelmesen hallgatják a volt köztársasági elnök beszédét, aki hosszasan értekezik az ’56-os történelmi eseményekről.

Néha, egy-egy aktuálpolitikai utalásnál felhangzik egy rövid taps, de nem tart sokáig.

Áder János felelevenítette az október 23-i eseményeket és a kommunista párt reakcióját. Rámutatott, hogy a hatalom megtartása érdekében 5 szovjet hadosztályt, 32 ezer katonát és 1130 harckocsit mozgósítottak a felkelés elfojtására, miközben egyetlen nap alatt a békés tüntetőkből szabadságharcosok váltak.

A volt köztársasági elnök részletezte, hogy október 24-én a kommunista vezetés reakciósnak nevezte a tüntetőket, miközben a Soroksáron áthaladó szovjet tankok tüzelése és a harcok következtében estére 250 ember vesztette életét. Október 25-én, a „véres csütörtökön” a tilalom ellenére tízezer ember tüntetett a Parlamentnél a szovjet csapatok kivonását és Gerő lemondását követelve.

Áder ismertette az október 25-i Kossuth téri ÁVH-sortüzet (70 halott), valamint az október 26-i vidéki mészárlásokat. Kiemelte a mosonmagyaróvári tragédiát, ahol a határőrök laktanyájánál kézigránátokat dobtak a sebesültek közé, 52 ember halálát és kétszáz sebesülését okozva. Megemlítette október 27-ét mint a remény napját, amikor megalakult Nagy Imre új koalíciós kormánya.

Ezt követően ismertette az október 28-29-i eseményeket, amikor Nagy Imre bejelentette a szovjet csapatok budapesti kivonását és megkezdődtek a tárgyalások a felkelőkkel. A beszéd részeként felolvasta Fekete István író megemlékezését a fegyvert fogó 14-20 éves fiatalokról, akik

megfordították a történelmet.

Áder János hosszú percek óta beszél már, de a Zászlómenet utolsó etapja, a 400 méteres székely zászlót hordozók még mindig az alsórakparton haladnak a Margit híd felé, így ők csak a hangszórókból hallhatják a volt köztársasági elnököt.

Áder János felelevenítette az október 23-i eseményeket és a kommunista párt reakcióját. Rámutatott, hogy a hatalom megtartása érdekében 5 szovjet hadosztályt, 32 ezer katonát és 1130 harckocsit mozgósítottak a felkelés elfojtására, miközben egyetlen nap alatt a békés tüntetőkből szabadságharcosok váltak.

Egyetlen nap elég volt, hogy a megalázott polgárokból tüntetők, a békés tüntetőkből felkelők, a felkelőkből forradalmárok, a forradalmárokból pedig szabadságharcosok legyenek.