Magyar Péter felidézte, hogy Nagy Imre a Kossuth térről beszélt a tömeghez, majd utalt az október 25-i véres csütörtökre és a vidéki sortüzekre. Emlékeztetett a Tiszakécskén, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban és más településeken életüket adó hősökre.
Hősök voltak, és mégis ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi. Éppen ettől volt akkora erejük. Az elnyomó hatalom bárhova fordult azokban a napokban, a saját népével találta szemben magát.
