Bóka kritikával illette a Parlamentben tartott rendezvényt, mondván, hogy „ők inkább az olasz és lengyel barátaikkal ünnepelnek”. Szerinte a magyaroknak maguknak kell alakítaniuk a sorsukat, ahogy 1956-ban is. Elmondta, az ország meg tudott maradni szabadnak és függetlennek, visszautasítva minden gyarmatosítási és ideológiai nyomásgyakorlást.
1956 októbere megmutatta, hogy csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, ápolja a szakadatlan szálat, ami összeköti az egymást.
A beszédét azzal zárta, hogy nehéz, küzdelmes évek várnak az országra, de „a nemzeti összefogással megvédhető a függetlenség és a szabadság”.
