Szalai Adrián beszédében felidézte, hogy 1956-ban Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is szolidaritást vállaltak a magyarok a budapesti forradalommal. Elmondta, hogy Kolozsváron a diákok reformokat követeltek, Nagyszőlősön röplapokat terjesztettek, amiért sokakat börtönbüntetéssel és megtorlással sújtottak.
Voltak, akik a Himnusz eléneklésével, a háborús emlékművek megkoszorúzásával vagy fekete gyászszalag viselésével fejezték ki szolidaritásukat a forradalommal. Ma előttük is fejet hajtunk, fejet hajtunk mindazok előtt, akik a határokon túl élve is sajátjuknak érezték 1956 minden reményét.
