Áder János bemutatta, hogy október 30-án megszűnt az egypártrendszer, Hruscsov pedig késznek mutatkozott a szovjet csapatok teljes kivonásáról tárgyalni. Október 31-én Nagy Imre a Kossuth téren győztesnek nevezte a forradalmat, miközben Miskolcon már észlelték, hogy a kivonulónak hitt szovjet csapatok visszafordulnak az ország belseje felé.
Áder ezek után rámutatott, hogy november 1-jén Nagy Imre kinyilvánította Magyarország semlegességét, miközben Kádár János még a nép dicsőséges felkeléseként méltatta a forradalmat. November 2-án Németh László és Illyés Gyula művei jelentek meg a független sajtóban, majd november 3-ával elérkezett az árulás napja.
Áder János ismertette, hogy november 3-án Tökölön a KGB letartóztatta a magyar tárgyalódelegációt. November 4-én 17 szovjet hadosztály 60 ezer katonája indított támadást a törvényes magyar kormány megdöntésére, miközben megalakult Kádár János kormánya, Nagy Imre pedig elmondta történelmi rádióbeszédét.
Áder János felidézte a Washington Post, a New York Times és John F. Kennedy egykori amerikai elnök szavait, akik a történelem alakítását és az emberi szabadságvágy elpusztíthatatlanságát látták a magyar forradalomban. Úgy fogalmazott,
1956 megingatta a szovjet birodalmat, a hősökre való emlékezés pedig mindannyiunk közös felelőssége.
