Magyarország ásványkincsekben szegény ország – diákok generációi hallgatták az iskolai földrajzórák tételmondatát, mely kétségkívül igaz, ha más, jobb adottságú országokkal összevetve vizsgáljuk hazánkat. Ám a közelmúlt technológiai, gazdasági és geopolitikai változásai miatt mégis érdemes újragondolni, mi lapul hazánk felszíne alatt, és mihez tudnánk kezdeni vele.
Már csak azért is, mert az elektromos autókhoz, a zöld átálláshoz és a védelmi rendszerekhez szükséges nyersanyagok tekintetében hatalmas Európa függése Kínától. Az Európai Unió évek óta listázza a számára kulcsfontosságú, úgynevezett kritikus ásványi nyersanyagokat (CRM, azaz Critical Raw Material). A legutóbbi, 2023-as lista már
A Kínától való függőséget jól szemlélteti, hogy bizonyos ritkaföldfémek 95 százalékát importáljuk az ázsiai országból, valamint a szintén CRM-nek számító magnézium 97 százaléka érkezik tőlük.
Ez a kitettség az újraindult geopolitikai versengés korában már nem csupán gazdasági, hanem stratégiai, nemzetbiztonsági kérdés is. Ezt felismerve az EU 2024-ben rendeletben igyekezett egyszerűsíteni és gyorsítani a CRM-ekkel kapcsolatos európai kutatási projekteket. Az intézkedés célja, hogy 2030-ra a stratégiai nyersanyagok iránti uniós kereslet legalább 10 százalékát saját termelésből fedezzük, 40 százalékát itt dolgozzuk fel, és 25 százalékát újrahasznosításból teremtsük elő. Ez papíron ugyan jól néz ki, ám a valóságban nem igazán reális célkitűzés: nagyjából az új bányák nyitásához szükséges engedélyek beszerzésére lenne elég az évtized végéig hátralévő idő. A szándék ettől függetlenül egyértelmű, a geopolitikai változások pedig minden valószínűség szerint hosszú távon is velünk maradnak, ez pedig hazánkkal szemben is új elvárásokat támaszt –
